A póker pszichológus, 67. fejezet: a Hawthorne effektus

A Hawthorne effektus valójában egy tévedés, amit egyes kutatók fedeztek fel. Az eredeti tanulmány a dolgozó termékenysége és a munkakörnyezet közötti összefüggést próbálta felfedezni. Az első változó a világítás volt. A kérdés a következő volt: vajon a jobb világítás magasabb dolgozói eredményességet jelentene-e, illetve a silányabb világítás csökkentené-e a dolgozói eredményességet?

Először szétszórt adatokat kaptak; magasabb eredményesség jött ki silányabb világítással, majd magasabb eredményesség jobb világítással – sőt, magasabb eredményesség is kijött normális világítással. Kezdett úgy tűnni, hogy a világítás nem okoz különbséget, azonban a dolgozói eredményesség valami más ok miatt folyamatosan ingázott – vagy egyáltalán nem is létezett ez a más ok? Az ilyen típusú adathalmaz nem szokatlan kutatási körülmények között, ugyanis a kutatók nem ellenőrizték a környezet minden összetevőjét.

Egy ponton egy fiatal kutató asszisztens rájött arra, hogy az dolgozók eredményességi szintje felugrott, amikor a kutatók figyelték őket. Nem számított a világítás minősége, a kutatók figyelme – vagy akár csak a kutató jelenléte - volt a lényeg, ami a dolgozók eredményességét befolyásolta. Innentől hívjuk ezt Hawthorne Effektusnak, ami a definíció szerint a teszt résztvevői viselkedésének megváltozása a kutatók által kapott figyelemtől függően.

A Hawthorne Effektus egyértelműen összezavarhat egy jó kísérletet, így tehát ellenőrizni és minimalizálni kell azt, és általában el kell tűntetni a kutatót az útból. A Hawthorne Effektus azonban azt is demonstrálja, hogy miként változtathatjuk meg mások viselkedését egyes szituációkra – azzal, hogy bekerülünk a környezetbe, és tulajdonképpen elvesszük a motivációt. Mi magunk lehetünk az ösztönzők vagy a változás okozói.

Eszembe jutott a következő mondat: Ha semmit másra nem viszed az életben, legalább rossz példa lehetsz. Így hát a Hawthorne Effektust bemutató pókeres példánkban a póker állandó fenegyerekét, Phil Hellmuth-t vettük górcső alá.

Hányszor láttad már ezt? Phil a pottal emel, és visszaemelnek rá. Nem számít, hogy Phil most foldol vagy a flop után, ha a másik játékos nyit. Foldol. Amikor azonban foldol, valami ilyesmit fog mondani az effektus miatt: Csináld csak ezt, gyere utánam, lopd el az emeléseimet! Folytasd tovább, és a csapdámba szaladsz! Fogom azt a bizonyos nagy kezet, megvárom az újabb lopási kísérletedet, és a csapdámba kerülsz. Enyém lesz az összes zsetonod. Folytasd csak, amit csinálsz!

Mi is történt itt? Nos, a kölcsönösség a következő volt: Phil visszakozni fog egy visszaemelésre vagy foldolni fog a nyomásra. Azonban a kölcsönösség a következőre változott: hibát követtél el azzal, hogy ellenálltál Philnek, és ha újra megteszed, az összes zsetonod bánni fogja. Phil (és a nagy szája) jelenléte megváltoztatta a tényeket. Phil elvesztett egy leosztást, a másik játékos pedig valóban eldobatta vele a lapjait, és ennyi. Azonban nem csak ennyi volt.

Egy külső befolyás lépett be a képbe, és megváltoztatta az eredményeket. Phil bohóckodása most már sokkal fontosabb a játék szempontjából, mint ami valójában a leosztásban történt. Ez tulajdonképpen Phil részéről egy nagyszerű póker stratégia. Jövedelmezett egy elvesztett leosztásból. A kísérlet eredményeit a saját hasznára fordította. Meglehet, hogy meg kellene változtatni a Hawthorne Effektus nevét, Hellmuth Effektusra. A probléma az, hogy ha arra kérnél pókerjátékosokat, hogy definiálják a Hellmuth Effektust, száz különböző választ kapnál, melyek nagy része nem kerülhetne nyomtatásba.

A Hawthorne Effektus a viselkedés megváltozása kizárólag az alapján, hogy valaki más is érdeklődést mutat a tárgy iránt. Megváltoztathatod a felfogásodat arról, hogy valójában mi is folyik egy pókerjátékban – azzal, hogy érintett leszel a játékban és a jelenléteddel még inkább befolyásolod azt, mint a játékoddal.

• 
• 
• Email egy barátnak
• Nyomtat