A képernyőtől a döntő asztalig: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső

A modern mozi nagyszerű eszköz arra, hogy megtanítsuk a játékot, mivel kulturális határokat lép át olyan módon, amire kevés oktatási módszerre képes. Minden, amit tudnod kell, hogy figyelj a tanácsokra, melyek a filmek soraiban találhatók, és emlékezz arra, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a pókerezéshez. Ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan felhasználhatsz egy-egy sort játék közben, de észben tarthatod azokat a felfogásokat, melyek a sor mögött bújnak.

Dexter Fletcher Soap-ról alkotott nevetséges portréja Guy Ritchie első, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című filmjében rengeteg mozirajongó kedvence lett. A cimboráival, Tommal, Eddievel és Baconnel együtt Soap igencsak kínos helyzetben találja magát, miután Eddie elveszti pénzüket egy lezsírozott kártyapartiban a film nagyágyúja, a P.J. Moriarty által játszott Baltás Harry ellen. Miközben pénz után kutatnak, hogy megfizessék Harrynek a tartozásukat, Soap egy azóta elhíresült mondatot ejt el, miközben azt a teljes őrületet elemzi, ami ő és a barátai körül alakul ki, mikor megpróbálnak kirabolni néhány drogdílert.

"Egy perce még ez volt a legtutibb meló a világon, de kezd olyan lenni, mint egy peches nap Boszniában."

Csak a saját cselekedeteidet irányíthatod, a helyzetet nem.

Sokan úgy gondolják, hogy az univerzum egy véletlenszerű hely, így hol máshol lehetne a legjobban megfigyelni azt, mint az asztalok mellett? Bár bizonyos mértékben irányíthatod az eseményeket azzal, hogy nagyon jól játszol, a játékosok mégis egy irányíthatatlan természet tárgyai minden alkalommal, amikor leosztják a lapokat. A játéknak fontos része megtanulni azt, hogy hogyan bánj az eltéréssel – vagy ahogy egyes emberek hívják, a szerencsével -, ha abban reménykedsz, hogy a póker a szakmáddá válik. Akár tetszik, akár nem, a legjobb, amit tehetsz, hogy helyezkedsz, és reménykedsz abban, hogy a lapjárás neked kedvez. A játék alapvető része, hogy megtanuld, hogy „arra guruljanak a zsetonok, amerre akarnak" – különösen akkor, ha meg akarod tartani a józan eszed.

Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra!

Számtalan példa van olyan profi játékosokra, akik a versenynapot chipleaderként kezdtek, de a nap végére elvesztették mindenüket. Bár a játékosok nem tehetnek túl sokat a hullámvölgyek ellen, a végeredményt az fogja meghatározni, hogy hogyan állnak fel azután, hogy elestek. Egy nemrég, 2009-ben történt eset remekül mutatja be ezt, amikor a Novemberi Kilencek egyike, Phil Ivey chipleaderből short stackké vált a főversenyen. Ahelyett, hogy tiltre ment volna, és hagyta volna kicsúszni a dolgokat a kezei közül, Ivey összeszedte magát és meg sem állt a döntő asztalig. Ha ez veled történik meg, emlékezz arra, hogy minden leosztás lehetőséget rejt magában arra, hogy megváltoztasd a helyzeted, és minden tőled telhetőt meg kell tenned azért, hogy visszavedd az irányítást a szituáció felett!

A profi pókeresek munkája nem könnyű hivatás.

Bár a kívülállók azt hihetik, hogy a pókerezésből bárki könnyen megélhet, ennek pont az ellenkezője igaz. A pókerjátékosok gyakran rengeteg dolgot feláldoznak – beleértve a szabadidejüket, amit a barátaikkal és a családjukkal tölthetnének – a pénzkeresésért, és ez magányos életet vonzhat maga után. A pókerjátékosoknak továbbá meg kell tanulniuk megbirkózni az asztalokat körülvevő káosszal, ha sikeresek akarnak lenni hosszú távon. A póker hullámhegyei és –völgyei brutálisak lehetnek, és már rengeteg játékos életét tönkretették. Azok a játékosok, akik sikeresek, azok, akik rájöttek, hogyan élhetik túl a nap gyötrelmeit anélkül, hogy elveszítenék a fejüket. Mielőtt úgy döntesz, hogy a pókert választod hivatásodnak, bizonyosodj meg arról, hogy megtanultad mindazt, amit a nyerő játékosok megtesznek azért, hogy a csúcsra kerüljenek, máskülönben bukásra vagy ítélve, mint annyian a múltban.

További tippekért tallózz stratégiai cikkeink között, és ne felejts el követni minket a Twitteren is!

• 
• 
• Email egy barátnak
• Nyomtat