World Series of Poker: Egy legenda születésének története

A World Series of Poker története kalandos és legendás is egyben. hihetetlen, de igaz, hogy a II. világháború után nem sokkal kezdődött az a történet, amely később meghatározta a póker fejlődését és ismertségét. Természetesen azok, akik a legendát útnak indították, erről mit sem tudhattak.

A világháború után Európában főként politikai visszarendeződés és újrafelosztás foglalta le az embereket, de az Európától elszigetelt Amerikai Egyesült Államokban fejlődött és virágzott a gazdaság és ezzel együtt a szerencsejáték ipar is. Bár abban az időben a mostaninál sokkal szigorúbb volt a szabályozás, Las Vegas és az ott működő kaszinók is élték életüket és virultak. 1949-ben aztán a megrögzött szerencsejátékos, Nicholas Dandolos (becenevén Nick a Görög) - aki nagy téten játszott pókert majd minden nap - egy szokatlan kéréssel fordult Benny Binionhoz, a Horseshoe Casino akkori főnökéhez. Az ötletet a hiúság fialta, ugyanis azt kellett végre eldönteni, hogy ki a legjobb pókeres és ezt akkoriban legfeljebb a pénz mennyisége dönthette el és emiatt az volt a jobb, akinek több pénze volt.

Az ötlet egy párbaj (heads up) maraton volt, amelyet Binion meg is rendezett Dandolos és Johnny Moss között, azzal a kikötéssel, hogy közönség előtt játsszák a maratoni viadalt. Ez végül 5 teljes hónapig tartó összecsapássá terebélyesedett, amely alatt csak alvásra, tisztálkodásra és evésre volt szünet adva. A két játékos minden pókerfajtában összemérte tudását egészen addig, míg Dandolos elvesztette utolsó zsetonjait is. Ekkor felállt és a következő emlékezetes mondatot mondta: "Mr. Moss, I have to let u go." (Mr. Moss, meg kell kérjem, hogy távozzon). Johnny Moss pedig nem ellenkezett - érthető, hiszen közel 2 000 000 dollárral vastagabban állt fel az asztaltól.



Ez az összecsapás adta az ötletet később Binionnak, hogy megrendezze a World Series of Poker-t, azaz a Póker Világbajnokságot. Binion összegyűjtötte az akkori pókeres világ legjobbjait (leginkább Amerikára korlátozódott, mert bár az alapokat máshol is ismerték, de mégis csak Las Vegasban volt a "központ"). Így csatlakozott Amarillo Slim Preston, Doyle Brunson, Treetop Straus, Johnny Moss, "Corky" McCorquodale, Aubrey Day, Puggy Pearson, Jimmy Casella, Bill Boyd, Syd Wyman, Long Diddie, és Jimmy a Görög is. Ekkor még csak egy verseny volt, nem úgy, mint manapság, amikor a nyári WSOP 57, míg az Európai WSOP 5 versenyből áll.

Ebben az időben azonban a Tournamet szervezés nem létező fogalom volt. Nem emelkedtek a vakok, nem esett ki senki és így nem ültettek senkit sehová. Szavazással döntötték el, hogy ki a legjobb (Az első szavazáson mindenki saját magára szavazott és így nem tudtak dönteni, de amikor az lett a kérdés, hogy ki lett a második legjobb, akkor már meglett a győztes is, aki újra Johnny Moss lett).

Először a Los Angeles Times egy a játékot nagyon kedvelő újságírója, Ted Thackrey Jr. állt elő az ötlettel Amarillo Slim-nek, hogy valahogy meg kellene reformálni a játékot, és valamilyen izgalmasabb, versenyszerűbb formát kellene adni neki. Ha ugyanis azt akarják, hogy a sajtó és ezzel együtt a közönség is nagyobb érdeklődést tanúsítson, akkor muszáj valamilyen követhető struktúrát csinálni a verseny számára. Kell egy igazi győztes, kell a dráma - egyszóval egy igazi bajnokságot kellene fabrikálni a versenyből.

1971-re a Binion és kis csapata "megszülte" az új szabályokat. Ez lett aztán minden freeze-out "ősapja", hiszen 6 játékos ült össze, mindenki 5000 dollárt tolt be a közösbe, és a ma ismert kieséses rendszerben addig játszottak, amíg csak egy valaki nem maradt, aki aztán büszkén távozhatott az első WSOP fődíjával, azaz $30 000-ral! Ez a "valaki" pedig újra Johnny Moss lett, aki így megvédte 1970-es "voksolásos" címét és ezzel ő lett a WSOP történelmének első hivatalos bajnoka!

Binion fantáziája pedig szárnyalni kezdett. Egy évvel később a torna után egy újságírónak, Mary Ellen Glass-nak már így nyilatkozott: "Óriási itt az érdeklődés a póker iránt. Tavaly még hat ember játszott, idén 13-an ültek asztalhoz, jövőre ha minden jól megy már több mint 20 ember lesz! Még az is elképzelhető, hogy utána akár 50 vagy még több emberrel rendezzük meg a versenyt!" - majd Binion egy kis szünetet tartott - "...talán..."

Az 1970-es évek alatt tovább népszérűsödött és erősödött a WSOP, köszönhetően Binion lelkesedésének és a remek helyszínnek, a Horseshoe Casino-nak. 1980-ban óriási meglepetést váltott ki, amikor Stu 'The Kid' Ungar legyőzte a már akkor is legendának számító Doyle "Texas Dolly" Brunson-t, amivel megfosztotta őt attól, hogy megszerezze harmadik bajnoki címét. Az első helyért járó nyeremény pedig szépen meghízott az évek alatt - Ungar nyereménye $385 000 volt! Egy évvel később pedig már mindenki számára egyértelművé vált, hogy egy újabb legenda született - Stu Ungar ugyanis 1981-ben ismételni tudott, így csatlakozott Johnny Moss-hoz és Doyle Brunson-hoz, akik két egymást követő évben is megnyerték a WSOP-t.

A 80-as évek elején találták ki a szatellit versenyeket, amelyek segítségével már kisebb pénzösszeggel is be lehetett jutni a nagyobb tornára. Ez újabb nagy lökést adott a WSOP-nak és népszerűsége exponenciális ütemben kezdett növekedni (amelyhez később az Internet és az online pókertermek térhódítása is hozzájárult természetesen). Ekkor kezdték el a "karkötős" hagyományt is, amely mára igazi fogalom lett a póker világában.

A '80-as évek végén újabb legendák születtek a sorozat révén. Johnny Chan megismételte ugyanis Moss, Brunson és Ungar mutatványát - 1987-88-ban is ő nyerte a WSOP-t. Úgy tűnt, hogy 1989-ben sem fogja megállítani őt senki, ám a döntőben a heads-up során egy bizonyos Phil Hellmuth-tal került össze, aki végül legyőzte őt.


Benny Binion, a nagy álmodó aki nélkül lehet, hogy ma nem lenne WSOP
Sajnos Benny Binion 1989 karácsonyán bekövetkezett halála kissé beárnyékolta a versenyt, ám a fejlődést már akkor sem tudták volna megállítani ha akarták volna. A következő évtizedben az összdíjazás 7 000 000 dollárról 56 000 000-ra növekedett és ez a növekedés azóta sem állt meg!

A legutóbbi években olyan nevek léptek színre a WSOP-on, mint Chris Ferguson, Scotty Nguyen, Carlos Mortensen, Chris Moneymaker, Greg Raymer, Joe Hachem, Jamie Gold vagy Phil Ivey, akik között számos sok karkötővel rendelkező játékost találunk (Ivey például eddig 7 ilyen ékszert tudhat a magáénak, Míg Daniel Negreanu 4-et, stb…). Később a Harrah's Entertainment kaszinó-konglomerátum, megvásárolta a WSOP jogokat és a Horseshoe kaszinót a Binion családtól és el is költöztették azt a Rio kaszinóba. 2007-ben aztán már a média diktálta feltételeknek is meg kellett felelni, ezért a főverseny döntő asztalát már 4 hónap késéssel, novemberben rendezték meg és ez azóta is így van.


Peter Eastgate a jelenlegi (2008-as) Main Event bajnok
A fentiek értelmében holnap, azaz november 7-én kezdetét veszi a 2009-es WSOP Main Event fináléja, ahol a 8 napos verseny után a maradék 9 játékos kamerák és reflektorok kereszttüzében dönti majd el, hogy ez évben kié lesz a legáhítottabb trófea.

Az eddigi győztesek, nyereményük, nyerő kezeik, és a runner-up (második helyezett) névsora:

2006 - Jamie Gold ($12 000 000) - RU: Paul Wasicka

2005 - Joe Hachem ($7 500 000) - RU: Steve Dannenmann

2004 - Greg "Fossilman" Raymer ($5 000 000) - RU: David Williams

2003 - Chris Moneymaker ($2 500 000) - RU: Sam Farha

2002 - Robert Varkonyi ($2 000 000) - RU: Julian Gardner

2001 - Carlos Mortensen ($1 500 000) - RU: Dewey Tomko

2000 - Chris "Jesus" Ferguson ($1 500 000) - RU: T. J. Cloutier

1999 - Noel Furlong ($1 000 000) - RU: Alan Goehring

1998 - Scotty Nguyen ($1 000 000) - RU: Kevin McBride

1997 - Stu "The Kid" Ungar ($1 000 000) - RU: John Strzemp

1996 - Huck Seed ($1 000 000) - RU: Bruce Van Horn

1995 - Dan Harrington ($1 000 000) - RU: Howard Goldfarb

1994 - Russ Hamilton ($1 000 000) - RU: Hugh Vincent

1993 - Jim Bechtel ($1 000 000) - RU: Glenn Cozen

1992 - Hamid Dastmalchi ($1 000 000) - RU: Tom Jacobs

1991 - Brad Daugherty ($1 000 000) - RU: Don Holt

1990 - Mansour Matloubi ($895 000) - RU: Hans "Tuna" Lund

1989 - Phil Hellmuth, Jr. ($755 000) - RU: Johnny Chan

1988 - Johnny Chan ($700 000) - RU: Erik Seidel

1987 - Johnny Chan ($625 000) - RU: Frank Henderson

1986 - Berry Johnston ($570 000) - RU: Mike Harthcock

1985 - Bill Smith ($700 000) - RU: T. J. Cloutier

1984 - "Gentleman" Jack Keller ($660 000) - RU: Byron "Cowboy" Wolford

1983 - Tom McEvoy ($580 000) - RU: Rod Peate

1982 - Jack "Treetop" Straus ($520 000) - RU: Dewey Tomko

1981 - Stu "The Kid" Ungar ($375 000) - RU: Perry Green

1980 - Stu "The Kid" Ungar ($385 000) - RU: Doyle "Texas Dolly" Brunson

1979 - Hal Fowler ($270 000) - RU: Bobby Hoff

1978 - Bobby Baldwin ($210 000) - RU: Crandall Addington

1977 - Doyle "Texas Dolly" Brunson ($340 000) - RU: Gary Berland

1976 - Doyle "Texas Dolly" Brunson ($220 000) - RU: Jesse Alto

1975 - Brian "Sailor" Roberts ($210 000) - RU: Bob Hooks

1974 - Johnny Moss ($160 000) - RU: Crandall Addington

1973 - Walter "Puggy" Pearson ($130 000) - RU: Johnny Moss

1972 - "Amarillo Slim" Preston ($80 000) - RU: Johnny Moss

1971 - Johnny Moss ($30 000) - RU: Walter "Puggy" Pearson

1970 - Johnny Moss (szavazás alapján választották)







MORiARTY: Amennyiben érdekelnek a döntő asztal történései, november 7-én este 18:00-tól nézd az élő közvetítés oldalunkat, ahol szöveggel és képekkel közvetítjük a várhatóan igen izgalmas döntő asztali eseményeket. Ugyanezért ajánljuk figyelmedbe Twitter oldalunkat is, melyen szintén beszámolunk mindezekről amolyan Twitteres stílusban.

• 
• 
• Email egy barátnak
• Nyomtat