H.O.R.S.E. Póker Stratégia: Kártyamemorizálás a stud játékokban
2008-10-19 David Behr
A stud játékokat gyakran az „öregek játékának" nevezik, ugyanis a stud készpénzes asztaloknál ülő játékosok átlagos életkora körülbelül 60. A fiatalabb pókergeneráció inkább az izgalmasabb no-limit hold'em és pot-limit Omaha játékokat részesítik előnyben. Ezeket, a közös lapokat használó játékokat, általában könnyebben elsajátíthatják az emberek, és a kezdőknek is lehet sikerélményük és szerencséjük benne; nem úgy, mint stud-ban, ahol sokkal jobban kell figyelni és sokkal fontosabb a board rögzítése, felmérése. Lehet, hogy egy „életen keresztül tudod csak tökélyre fejleszteni hold'em tudásod", de igazából „egy perc alatt meg lehet tanulni játszani"!
A stud változatok egy tipikus H.O.R.S.E verseny
60%-át adják – razz, hétlapos stud és hétlapos stud hi/lo szerepelnek a felhozatalban. Ebből adódóan azok az emberek, akik a vegyes játékokban is szeretnének jól teljesíteni, fel kell hagyniuk az agresszív, akciódús játékstílusukkal, amit a közös lapokat használó játékokban kialakítottak. A H.O.R.S.E maradék kettő – hold'em és omaha – játékában értékes játékstílus ugyanis teljesen haszontalan a stud változatokban, ahol a legfontosabb erény a logika és a kártyák memorizálása.
A kártya-memória stud-ban gyakorlatilag annyit jelenti, hogy megjegyezzük a nyitott lapokat. Egy tipikus stud-alapú játékban, az első licitkör előtt 10 kártyát láthatunk – az asztalnál ülő másik hét játékos nyitott lapjait és a saját három kártyánkat (két zárt és egy nyitott). Összehasonlításképp, hold'em-ben csak a saját, két zárt lapunkat láthatjuk. Ezáltal ötször több információt gyűjthetünk össze a stud-alapú játékokban, mint a hold'em-ben, feltéve, hogy kellőképpen odafigyelünk. Ez a stud első szabálya – mindig figyeld, hogy mi történik az asztalnál. Amennyiben másmerre koncentrálunk, mikor egy játékos bedobja a lapjait, akkor információt vesztünk el és hátrányba kerülünk a leosztásban.
Két szempontból is fontos tudni, hogy melyik lapokat dobták el ellenfeleink: eldönteni, hogy egyáltalán játszunk-e az adott kezünkkel, és, hogy meddig menjünk el a húzólapjainkkal. Például, a flösshúzó stud-ban nem feltétlenül felel meg a hold-em-féle színesélynek. A hold'em-ben általában 1:4.25-höz az esélye, hogy a következő lapra flössünk lesz, ugyanis nem tudjuk, a többi játékosnál milyen lapok vannak kiosztva, és legfeljebb hat lapot láthattunk (a kezünket,a flopot és a turn-t). Ezáltal 46 lapot nem ismerünk, melyből 9 lap segíthet kialakítani a flöss-t – így a kedvező és kedvezőtlen kártyák aránya 9:37-hez, ami valamivel rosszabb, mint 1:4-hez.
Stud-ban, mire a játékosnál kialakul a flösshúzó (tegyük fel, hogy az ötödik utcán), a versenyző saját öt lapját, és valamennyi ellenfelének három-három nyitott kártyáit láthatja. Egy teljes asztalnál, ötödik utcánál, egy ellenfél ellen ez azt jelenti, hogy 14 lapot láthattunk. Amennyiben ellenfeleiknél nem volt kiosztva szín, akkor az esélyeink 9:29-re, vagyis 1:3-re növekedtek a kedvező és kedvezőtlen tekintetében. Természetesen, ha ellenfeleinknél több szín is ki volt osztva, akkor esélyeink nagymértékben csökkennek; például, ha négy kedvező lap volt kiosztva a többi játékosnál, akkor flösshúzónk megerősödésének lehetősége 5:33-re, vagyis 1:6,5-re csökken. Ezen információk befolyásolják és megkönnyebbítik a döntéshozatalt.
Nagyon fontos figyelni a nyitott lapokra, hiszen már az első licitkör előtt, harmadik utcán eldőlhet, hogy játszunk-e kezünkkel, vagy sem. Például egy / kéz elveszti erősségét, ha egy másik nyolcas és egy vagy két dáma is ki van osztva ellenfeleinknél. Egy / kéz is dobólap, ha két vagy több tízes és/vagy két vagy több treff található ellenfeleink nyitott lapjai közt. A flöss és sor kialakulásának esélyei drasztikusan csökkennek ilyen esetekben, így lapjainkat könnyen eldobhatjuk. Amennyiben, azonban, a játékos nem figyelt az asztalra, és nincs tisztában ellenfelei dobott lapjaival, könnyen a riverig adhatja az emeléseket egy halvány esélyt üldözve.
A kártyák memorizálásának nincs egyszerű módja. Néhány játékos megpróbál sorrendet felállítani színek és számok szerint, míg mások vagy csak a lapok számát vagy csak a színét figyelik meg. Az utóbbi módszer közel sem tökéletes, hiszen rengeteg információt nem rögzítünk, de mindenféleképpen jobb, mintha semmit sem jegyeznénk meg. Mindenestre a kártyamemorizálás a stud változatokat egyik legfontosabb eleme, melynek tökéletesítése elengedhetetlen feltétele a sikeres játéknak.