Jelek és olvasásuk

Howard Lederer valószínűleg soha nem fogja megunni annak hangoztatását, hogy a póker a tökéletlen információk játéka - és ezzel egyet kell értenem. Az információ korában élünk, akkor meg miért ne dobhatnák el egyszerűen a játékosok a lapjaikat, és mehetnének tovább a következő leosztásra? Hihetetlennek hangzik - legalábbis számomra - de a játékosok körröl körre jeleket adnak az ellenfeleik felé. Vizsgáljuk meg ezt egy kicsit részletesebben! Mi lehet a célja, ha van egyáltalán? Ha feszes játékos vagy, blöfföt akarsz mutatni, ha megvan a kéz, remélve, hogy kifizetnek? Hát, akkor van számotokra egy rossz hírem: úgy ment el mellettetek a játék, hogy észre sem vettétek. Ha igazi maniac vagy, azt akarod mutatni egy másik maniac-nak, hogy nála is nagyobb maniac vagy? Olyan ez, mint egy ivóverseny, ahol reménykedsz, hogy te leszel az első, aki elájul? Tényleg nem értem. Van egyáltalán valaki, aki el tudná ezt magyarázni nekem?

Az egyetlen játékos, aki megoldhatná ezt, a néhai Billy Duarte. Amikor egyszer kijelentette, hogy kérésre bármikor megmutatja a lapjait, ha az adott körnek vége, azzal magyarázta a kijelentését, hogy úgysem fordulhat elő még egyszer pontosan ugyanaz a helyzet. Ez önmagában véve természetesen igaz, viszont az, hogy tudjuk, egy játékos képes-e a riveren blöffölni, vagy nem, már önmagában véve is hatalmas fegyver lehet.

Egy másik jó szokás, ami sok játékosra jellemző, hogy folyamatosan oktatják a náluk gyengébb játékosokat az asztalnál. Vajon miért? Miért érzik néhányan úgy, hogy feltétlenül ki kell oktatni az ellenfelet, ha az elkövetett egy hibát? Taáln azért, hogy ne kövessék el még egyszer ugyanazt a hibát hasonló helyzetben? Véleményem szerint az egyetlen igazi indok az, hogy valakinek akkora egója van, hogy nem bírja befogni a száját. A másik lehetőség az, hogy a hormonháztartása borult fel teljesen - talán annyi tesztoszteron bugyog az ereiben, hogy egyszerűen muszáj mondania valamit? Nehezen hiszem, hogy puszta önzetlenségből tennék. Tényleg abban reménykednek, hogy legközelebb az ellenfelük jobban fog játszani? Az ilyen jellegű fellobbanások persze akkor fordulnak elő a leggyakrabban, ha valaki beleszalad egy bad beatbe. Gyakran a semleges, névtelen képernyőn keresztül történik az egész, ahol a gyerekes viselkedés egyébként is megszokott.

El kell azonban ismernem, ha megfelelő lépést tesz valaki, megfelelő elemzésre alapozva. Az egyetlen, akiről tudom, hogy folyamatosan sikerrel tudja ezt tenni, az Daniel Negreanu. Hangosan gondolkodik. Lehet, hogy eleve így működik az agya, az viszont biztos, hogy jó műsor-alapanyag. Időnként azonban még Ő is kifecseg bizonyos információkat a lapjairól, vagy a döntéshelyzetéről, ha még egy kör emelésről volt szó. Emlékszem, egyszer együtt szerepeltünk egy tévéműsorban, és KT volt nála. Azt hiszem, az első GSN valódi pénzes műsor volt, a Las Vegas-i Golden Nuggets kaszinóból, és Antonio Esfandiari ült a bal oldalán, azt hiszem kisvakként, JJ-vel, a flop pedig QTx volt, Daniel jelentős összeggel emelt, Antonio pedig már éppen el akarta dobni a lapjait, amikor Daniel, már sajátjának érezve a kört, elkezdett arról beszélni, hogy mit tippelt, mi lehetett Antonionál. Antonio erre persze rögtön elvetette azt a meggyőződését, hogy megverték és megadta a hívást. Daniel is tudta, hogy nagyot hibázott, a kör végén meg is jegyezte, miután veszített.

Freddy Deeb a másik olyan játékos, aki a legtöbbször pontos elemzést tud adni, nagyon sokszor pedig olvasni is jól tud, majd annak megfelelően játszani. Néha meg is kérdezi az ellenfelet: "Miért hívtál ilyen sokat?" Én azonban nem ajánlanám, hogy ezt kipróbáljátok, hiszen a legprofibb játékosok is gyakran követnek el hibákat, amikor az asztalnál beszélnek - jómagam is sokszor láttam ilyet.

Az egyik olyan játékos, aki rengeteg információt gyűjt játék közben kérdezéssel, Erick Lindgren. Ő képes ezt úgy csinálni, hogy közben ritkán ad ki információt a saját lapjairól.

A mindenkori klasszikus, és személyes kedvencem az a történet, amelyik azon a Borgata WPT versenyen történt, ahol John D'Agostino Michael "the Grinder" Mizrachival akadt össze. John UTG pozícióból emelt KK-val, amit Michael két alacsony körrel adott meg a nagyvakról. A flop Axx volt, két körrel (mivel sehol nem találtam meg ezt a partit felvételen, nem tudok pontos leírással vagy idézettel szolgálni), amit a Grinder elpasszolt, Jdags pedig hívott rá, mire a Grinder all-in emelt vissza. Ekkor Jdags felugrott a székéből, és elkezdte a Grindert kérdezgetni. Először kijelentette, hogy tudja, hogy flush-húzója van, majd így folytatta: "A kérdés az, van hozzá ászod is?" Ahogy telt az idő, és Michael egyre biztosabb volt a győzelemben, elkezdett fellazulni. Nagy hiba! "Az a baj, hogy amilyen szerencsés vagy, biztos úgy is összejön a flush!" A Grinder igenlően bólogatott, mire Jdags azonnal megadta az emelést. Abban a pillanatban! És ezután megnyerte a kört. Jó néhány hónappal később kérdeztem Johnt erről a leosztásról, amikor azt mondta, hogy nagyjából biztos volt benne, hogy a Grindernél nincs ász, és hogy meg kell, hogy adja... Ha így volt, az biztosan elveszi a történetem "oktató" értékéből egy keveset, de utólag könnyű biztosnak lenni.

A legközelebbi alkalomig, játszatok jól, és legyetek szerencsések!






PokerNewser: Fantasztikus $12,500 Aussie Millions Freeroll a Titan Pokeren! Ne hagyd ki az év egyik utolsó nagyszerű lehetőségét és kezd stílusosan, profi szponzorált pókerjátékosként a jövő évet!

• 
• 
• Email egy barátnak
• Nyomtat