Tartás vagy dobás

A kezdők gyakran felteszik a következő kérdéseket: „Hogyan lehet belőlem nyerő pókerjátékos?" "Miben különböznek a nyerők a vesztőktől?" „Mi a legfontosabb teendőm ahhoz, hogy nyerő játékos lehessek?" Az élet legtöbb területén a sikerhez erőfeszítésre, gyakorlásra, és állhatatosságra van szükség. A póker sem kivétel. A fejlődéshez sok gondolkodás és munka szükséges.

A fenti kérdésekre a választ Kenny Rogers „The Gambler" című dalának refrénjéből kaphatjuk meg: "Tudnod kell, mikor tarthatod, és mikor kell eldobnod."

A nyerők és vesztők közötti legnagyobb különbség valószínűleg az, hogy a vesztők nem tudják, mikor kell elengedni a lapjukat. Makacsul játékban maradnak (mindent megadnak a leosztás végéig) azt remélve, hogy szerencséjük lesz. Egy régi pókeres közmondás szerint, „ha nem tudsz nyerni egy calling station ellen, akkor senki ellen sem fogsz nyerni" Ez így igaz. A calling station-ök vesztő játékosok.

Kétségtelen, hogy a jó kezdőlapok megválasztása rendkívül fontos(a kezdők számára valószínűleg a legfontosabb). Az a képesség azonban, hogy - a kezdőlapunktól függetlenül– tudjuk, mikor kell kiszállnunk, a sikeres pókerjáték kulcsa.
Mindnyájan láttunk már gyenge játékosokat, akik sok lappal játszanak. A rossz játékosokat azért tartják „rossznak", mert túl sok lappal játszanak. Elárulok egy titkot. Sokan a legjobb játékosok közül is egy csomó kezet megjátszanak. Most talán az kérded, „hogyan lehetséges az, hogy egyesek, akik sok kézzel játszanak, „rossz" játékosok, míg mások, akik szintén sok kézzel játszanak, „nagyszerű" játékosok?"

Ennek két fő oka van. Először is, a top játékosok hívnak és emelnek, amikor a gyenge játékosok passzolnak és tartanak. Másodszor - és ez a legfontosabb -, a top játékosok tudják, mikor kell megszabadulni egy laptól. Nem számít, milyen erős az a lap. Ha a top játékos tudja, hogy verve van, azonnal eldobja. Az erős játékos ezen kívül azt is tudja, mikor elég a közepes lapja a nyeréshez. És ennek megfelelően hívni is fog vele végig. Ahogy a dalban, tudja, mikor tarthatja, és mikor kell eldobnia.

Szemléltetésnek íme egy példa: tegyük fel, hogy egy játékosnál 7 9 van, és a Q-10-8 flop érkezik. Egy gyenge játékos itt arra gondolna, hogy egy Bubival sora lesz. Ez igaz ugyan, de a rossz játékos nem veszi észre, hogy még ha sora is lenne, ez az, amit úgy hívunk, a sor „tudatlan"(rossz) vége. A jó játékosok jóformán soha nem folytatnák a játékot egy ilyen flop után. Egyszerűen csak bedobnák ezt a lapot.

Omahában(high és high-low split) az egyik hiba, amit a gyengék elkövetnek, hogy színre vagy sorra várnak, mikor pár van az asztalon. A jó játékosok ritkán tesznek ilyet. Az Omaha „nyolcas, vagy jobb" változatában hányszor láthatunk gyenge játékosokat, akik megadogatnak emeléseket egy olyan „low"-ra várva, ami még csak nem is nuts(arról nem beszélve, hogy ha az lenne, akkor is csak osztanák a potot)? Az efféle játék hosszú távon pénzkidobás.

Sokkal jobb játékos leszel, ha felhagysz azzal, hogy makacsul ragaszkodsz a lapjaidhoz. Tanuld meg eldobni a lapodat, és ne aggódj amiatt, hogy „kiblöffölnek". Akiket sohasem blöffölnek ki, azok vesztő játékosok. Inkább amiatt a pénz miatt aggódj, amit akkor vesztesz, amikor mindent megadsz egészen a riverig. A megtakarított tétek az év végére hatalmas összeggel gyarapítják majd a kasszádat. Mike Caro kedvelt mondása szerint:"A megtakarított pénz a kereseted."

• 
• 
• Email egy barátnak
• Nyomtat