Előző lapszámunkban mintegy felvezetésnek is beillő sorokkal kezdtem, mikor arról írtam, hogy milyen jelentőséggel bír az akkor még előttünk álló időszak. Jóslatnak is beillő, bizakodó hangvételű mondataim mögött persze bármiféle megmagyarázhatatlan, boszorkányos erőt hiába keresnénk, ez csupán színtiszta matek. Az elmúlt év gigászi eredményeiből egyszerűen egyenesen következett, hogy egyikük begyűjt minimum egyet az áhított karkötők közül. És megtörtént! Megtörtént az, amire azóta vár az egész honi pókertársadalom, amióta először tudatára ébredt – talán épp Korda Gyuri bácsi missziós munkája által, vagy az igen népszerű Pókerarcok című film hatására –, hogy az egyik legfontosabb dolog az életben egy WSOP-karkötő begyűjtése lehet mindazok számára, akiknek a póker többet jelent a hobbinál, unaloműzésnél.

Traply Péter (Bélabácsi) elsőként szerzett WSOP-karkötőt Magyarországnak! Ez a fantasztikus eredmény ráadásul nemcsak az ő és nem is csak a szűkebb társasága életét változtatja meg végérvényesen, hanem az egész magyarországi pókertársadalomét, hiszen rengeteg kimagasló eredménye mellett a mindennél fényesebben csillogó trófea begyűjtésével hazánk is más besorolásba kerül a nemzetközi pókervilágban. Sok fiatal számára, akik még nála is fiatalabbak, ő most már egy olyan példaképpé vált, amilyen már senki más nem lehet, hiszen ő az első magyar karkötő-tulajdonos.

Akik az élő közvetítést végigizgulták, drukkolták, azok bizonyára tisztában vannak vele, hogy micsoda küzdelem volt ez a döntő asztal. Bélabácsi végső ellenfele olyan mázli faktorral rendelkezett, amilyet ritkán látni, emellett igen összeszedett, higgadt játékot mutatott be még akkor is, amikor csak a zsetonok 3–4 százaléka volt előtte. Sokan megtörtek volna ilyen leosztások és fordulatok súlyától, de Bélabácsi kitartott és igen hosszú, rendkívül nehéz párbajban legyőzte ellenfelét.

Rendkívül felemelő érzés volt még képernyőn keresztül is az a hangulat, amelyet a neki szurkoló magyar pókerjátékosok biztosítottak az asztal melletti tribünről. Azt hiszem, nagyon sokan ott voltunk lélekben és szívesen ott lettünk volna testben is. 2009. június 24-én tehát Bélabácsi megnyerte az 5,000 $-os No-Limit Hold'em Shootout versenyt és az azzal járó $348,728-t, valamint az első magyar WSOP arany karkötőt! És még nincs vége a WSOP-nek!

Korda György már azelőtt fogalom volt, hogy sokunk megszületett volna, de a pókeresek széles körében mégsem énekesi munkássága és az elmúlt évek retróláza miatt íródott be a neve örökre. Ő volt az a személy, aki olyan népszerűvé tette televíziós közvetítései által a pókert hazánkban, hogy szinte mindenki képbe került ezzel a sporttal. Ha mélyebben nem is ásták bele magukat a játékba a televíziónéző kismamák, nagymamák, nagypapák és általában az emberek, de legalább a pókersport létezését és annak egy teljesen új, egyedi és élvezhető módon való tolmácsolását örömmel fogadták, megkedvelték. Ez egy olyan lavinaszerű folyamatot indított el hazánkban, amely sokak számára a kezdetét jelenti egy új életformának, amelyben valamilyen részt elfoglal a póker. Legyen az hobbi, sportszenvedély, baráti körben folytatott szórakozás vagy esetleg megélhetés, valami közös mindenki számára van ebben az egészben.

Mivel e lapszámunk nyári, összevont lapszám és freeroll versenyünk júniusban kezdődött, ahonnan 40 játékos jutott be az augusztusi döntőbe, ezért 60 szék még kiadó. Nagyon reméljük, hogy talán épp Te leszel az, aki számára ez a lapszám lesz a nyerő lap és helyet foglalhatsz általa a 100 fős élő döntőn, ahol $3,600 lesz a nyereményalap! Ne feledd, a nyerő lapot mindig meg kell játszani!