Ha Isabelle Mercier-t nem kérték volna fel a párizsi Aviation Club menedzseri posztjára nyolc évvel ezelőtt, és nem döntött volna úgy, hogy profi pókerjátékos lesz, ma akár fel is fogadhatnád jogi képviselődnek. "Én azért nem tenném ezt - mondta, mindent elfelejtettem már, amit megtanítottak". Isabelle felnevet, és kortyol egyet a pohár vörösborból, miközben körbenéz a teremben. A sapkától, amit hord, úgy néz ki, mint egy fiatal lányka, aki véletlenül jól bánik a zsetonokkal, nem mint egy figyelemreméltó, fiatal pókersztár, egy sor sikeres és igen jelentős versennyel a háta mögött.

Isabelle nyerte meg a World Poker Tour Ladies Event-et 2004-ben, és agresszív játékának köszönhetően hamar elnyerte a "No Mercy" ("nincs kegyelem") becenevet. A PokerStars fejvadászai kiszúrták, és a mai pókervilág egyik legjobb szponzorációs szerződését kínálták fel neki. A PokerNews Amsterdamban találkozott Mercier-vel, ahol többek között az áttörést jelentő PokerStars szerződésről is beszélt:

Mercier: Egy valóra vált álom volt. Egyszer csak volt egy szponzor-szerződésem a PokerStars-szal, Chris Moneymaker-rel és Greg Raymer-rel együtt. Azóta rengeteg pókerbajnokságban volt szerencsém részt venni, és semmiért nem kell aggódnom. Nem korlátlan szerződés, de nagyon jó, és teljesen elégedett vagyok vele. A PokerStars sok mindent vár el tőlem: a honlap reklámozása, fotózások, meg ilyesmik. Tudom, hogy sokakat ez zavar, de engem egyáltalán nem. Ez egy nagyszerű lehetőség, és ezen felül a PokerStars a legjobb honlap, és megtisztelőnek érzem, hogy engem választottak, mint követeik egyikét. Kezdetben csak kisebb cash game-eken játszottam, és nagyon nehezen tudtam csak kijönni. Ma már nem érzem ezt a nyomást, és a cash game-eken is sokkal jobban teljesítek. 20 asztalból 18-tól nyereséggel szállok ki. Nem mintha olyan gyakran játszanék, leginkább bajnokságokon indulok, de például itt, Amsterdamban, ahol mindig egy egész hetet töltök, és nagyon jól szórakozok, előfordul, hogy beugrok egy cash game-be, főleg, ha nincs kedvem a hotelszobámban üldögélni.

PokerNews: Hogy lehet, hogy egy fiatal hölgy, a férfiak világában köt ki, ahol nagy tétre játsszák a pókert?

Mercier: Ötletem sincs. Három éves korom óta játszom a bácsikáimmal. A kocka- és a kártyajáték az életem része lett, és ez azóta sem változott.

PN: Három évvel ezelőtt úgy döntöttél, hogy teljesen új életet kezdesz. Eladtad minden vagyonodat, otthagytad a munkádat, és profi pókerjátékos lettél. Nincs saját lakásod, és mindened, amid van, veled utazik. Megfordult már a fejedben, hogy rossz döntést hoztál annak idején?

Mercier: Persze! Nyolc hónapig csak kis cash game-eken játszottam, hogy életben maradjak, és ez elég kemény volt. Akkoriban tele voltam kételyekkel. Azt hiszem, a mélypontot egy egész hetes bajnokságon értem el a Turning Stone-ban, New York-ban. Egy bukó széria közepén jártam, minden rosszul ment már hetek óta, és egyetlen kört nem tudtam elvinni New York-ban. Tényleg súlyos válságban voltam, és a döntő előtti estét végigzokogtam a hotelszobámban. Valamilyen jelre vártam, amiből megtudhattam volna, hogy elég jó vagyok-e a profik közé. A második leosztásnál egy tízes párt kaptam. Mindenki csak megadogatta, amikor egyszer csak a nagyvak all-in ment. Biztos voltam benne, hogy csak egy blöffel próbálkozik, és egy kis gondolkodás után megadtam. "Lássuk, elég jó vagyok-e" - gondoltam. Persze az ellenfelemnek Ász-pár volt a kezében, és elbuktam a kört. Két zsetonom maradt, és arra gondoltam, hogy a póker karrierem véget ért. Aztán a végén hárman osztoztunk az első díjon. Két zsetonból!

PN: Egy jelre vártál?

Mercier: Igen, nagyon spirituális beállítottságú vagyok. Úgy gondolom, hogy a világegyetem, ami körülvesz minket, mindig küld jeleket, csak meg kell őket látni.

PN: Miért van az, hogy a pókerjátékosok a játék helyett mindig az üzlettel vannak elfoglalva?

Mercier: A nagy pénz nem a játékban van, hanem minden másban, ami körülveszi azt. Nem lehet olyan sok pénzt keresni pókerezéssel, kivéve ha nagy bajnokságokon nyersz, de erre elég kevés esély van. Ezért örültem annyira a PokerStars ajánlatának, ezért van saját honlapom ajándékbolttal, és ezért írok cikkeket. Mindezeknek köszönhetően szabadon pókerezhetek. És valóban, ezek a dolgok negatív hatással is lehetnek a játékra. Néhány hónappal ezelőtt a fejem annyira tele volt a pókerüzlettel kapcsolatos dolgokkal, hogy gyakorlatilag pénzkidobás volt minden bajnokság, amin elindultam. Mostanra már visszanyertem az egyensúlyomat. A másik véglet is létezik, amikor annyira elfoglalt vagy, hogy egyszer csak otthagysz mindent, és úgy döntesz, hogy azt a napot a játéknak szenteled. Mindennek van egy fonák oldala.

PN: Devilfish mondta nekem (az interjút készítő Frederiks) néhány órája, hogy a nők sohasem fognak tudni úgy játszani, mint a férfiak, egyszerűen azért, mert elég agresszívak. Mit gondolsz erről?

Mercier: Devilfish-nek igaza van. Nem tudnám megmagyarázni, talán a gének miatt; a nők általában konzervatívabbak, nyugodtabbak. Talán azért, mert a legtöbb nőnek nincs elég tapasztalata. Amit viszont biztosan tudok, hogy én mindent megteszek, hogy eljussak arra a szintre, és hogy pont olyan jó legyek, mint azok a férfi játékosok, akikre felnézek. Idén játszottam egy döntős asztalnál a WSOP-n (a 2006-os verseny), olyan játékosokkal, mint Marcel Luske, vagy Phil Hellmuth. Egyáltalán nem voltam ideges, jó volt a játékom. Az érzés, hogy velük beszélgettem, akármilyen felszínes beszélgetés is volt, nagyszerű. Semmi köze nem volt ahhoz, hogy én nő vagyok. Tudom, hogy még mindig rengeteget kell tanulnom, mivel az Ő szintjük valamivel az enyém felett volt. Hála Istennek, folyamatosan kapom a tippeket olyan srácoktól, mint Devilfish, Luske, és Gus Hansen, a mentorom. Tanácsokat adnak nekem ingyen, amiből sokat tanulhatok. Hát nem csodálatos?

PN: Használtad már a személyes varázsodat akár arra, hogy eldobass lapokat? Vagy érezted már valaha, hogy kíméletesen bánik veled a többi játékos, csak azért, mert nő vagy?

Mercier: Néha-néha, talán. Őszintén szólva, sokkal ritkábban csinálom, mint ahányszor kéne. Valamelyik nap láttam egy nőt játszani, hatalmas mellei voltak, és nagyon látványosan csinálta. Nyilvánvalóan hatással volt a játékra. Ember, bár nekem is ilyen "felszerelésem lenne", és így játszhatnék! Határozottan megvannak az előnyei. Csak az olyan játékosoknál tudom elismerni, hogy igazi egyéniség az asztalnál, mint Tony G. Komolyan, ha olyan melleim lennének, és úgy tudnék viselkedni, mint Tony, még szórakoztatóbb lenne az egész; talán majd egyszer....

PN: Mit üzennél a nőknek, általában?

Mercier: Sok e-mailt kapok fiatal nőktől. Sokszor még csak meg sem említik a pókert, arról a döntésről beszélnek, amit régen tettem; mindent hátrahagyni, és nulláról újrakezdeni. Büszke vagyok rá, hogy példakép lehetek ebből a szempontból. Talán ez az én feladatom itt, az én üzenetem a többiek felé. Elmondani mindenkinek, hogy ne féljenek változtatni, és kezdeni valamit az életükkel. Mi a legrosszabb, ami történhet; a halál, ennyi az egész, nem igaz?

PN: Ez azt jelenti, hogy nem félsz a haláltól?

Mercier: Ó dehogynem, nagyon is! A halál mindig körülöttem van, ezért próbálok mindig a legtöbbet kihozni mindenből. A póker teljesen megváltoztatta az életem. Egy olyan kis városból származom, ahol alig 40,000 ember él. Az elmúlt három évben több nagyszerű emberrel találkoztam, mint azelőtt 28 év alatt. Érdekes emberek, lenyűgöző személyiségek. A póker a hétköznapi élet másolata. Éppen mostanában játszottam egy asztalnál, ahol az egyik játékos teljesen kiborult minden egyes alkalommal, amikor elvesztett egy kört. "B***d meg így, meg úgy" , meg ilyenek. Láttad már egyszer is, hogy Phil Ivey így reagált valamire? Szerintem, az, ahogy játszol, sokat elárul arról, ahogy az életedet éled, és hogy hol tartasz a fejlődésben.

PN [egy telefonhívás után, amit Mercier gyorsan lerendez....]: Nem lehet egészen véletlenül, hogy szerelmes vagy?

Mercier [meglepetten kuncog]: Én? Nem, miért? Ja, az édesanyám telefonált. Százalékot vett, és mondtam neki, hogy éppen kiestem. Jobb, ha más befektetés után néz, nem akarom, hogy miattam veszítsen pénzt.

PN: Az édesanyád százalékot vesz tőled?

Mercier: Csak a kisebb bajnokságokon, Nagyon ritkán játszom ilyeneken, csak Párizsban és Amsterdamban, mert szeretek itt lenni. A legtöbb esetben nagyobb bajnokságokon játszom; ezt édesanyám nem engedheti meg magának. Azt hiszem, a szüleimnek nem volt túl nagy szerencséjük velem. Sokáig próbálkoztak, hogy gyerekük legyen, én meg úgy döntöttem, hogy elszökök otthonról (egy időre) 12 éves koromban.

PN: Említetted, hogy Gus Hansen a mentorod. Azt pletykálják, hogy Te és Gus együtt jártok. Tudom, hülye kérdés, de az olvasók tudni akarják?

Mercier (kis szünet, kuncogás): Gus Hansen nagyon, nagyon jó barátom, és a mentorom, ennyi.





PokerNewser: Az egyik legsokoldalúbb kínálattal a Sun Poker kecsegteti a játékosokat! Érdemes beleolvasni ajánlatukba!!!