Minden Pókerjátékos Öregapja - Doyle Brunson

Minden Pókerjátékos Öregapja - Doyle Brunson 0001

Doyle Brunson 1933. augusztus 10-én született a Texas-állambeli Longworth falucskában. A falunak körülbelül 100 lakója volt, és a szegénységet csak fokozta az akkori nagy recessziót követő gazdasági helyzet. Három testvér közül a legidősebbként az egyetlen esélye a kiugrásra a sportösztöndíj megszerzése volt, ezért az ifjú Doyle minden idejét sportnak szentelte. Fiatalabb korában gyakran futott el a szomszéd falvakig, igen tehetséges hosszútávfutó volt, emellett kosárlabdázott is, a középiskola végére már a texasi All-Star csapatot erősítette, egy mérföldes távon pedig futásból szerzett aranyérmet a Texasi Állami Bajnokságon. Ennek köszönhetően több, mint száz különböző egyetemtől és főiskolától kapott jobbnál jobb ösztöndíj-ajánlatokat, de Ő mégis a texasi Hardin-Simmons Egyetemet választotta, mert ez volt a legközelebb.

A főiskolán tovább folytatódott a sikerszéria, már a Minneapolis Lakers várta a sorai közé, amikor egy nyári munka közben balesetet szenvedett, és a térde olyan súlyosan megsérült, hogy végleg le kellett mondania a sportolói karrierről és álmairól. A mai napig emiatt a sérülése miatt kénytelen néha mankóval járni.

Ekkortól kezdett egyre jelentősebb szerepet játszani az életében a póker. A sérülése előtt is játszott ugyan alkalmanként, a balesetet követően – a sportolói ösztöndíj elvesztése után azonban találnia kellett valamilyen megoldást tanulmányai finanszírozására, mivel annak ellenére, hogy folyamatosan 4-5 közötti átlaga volt, szüksége volt még valamilyen megélhetésre is. 1954-ben szerezte meg bachelor diplomáját, majd egy évvel később a master fokozatot is. Ezután Burroghs Corporation-nél kapott állást, ahol irodai felszereléseket árult. Ez volt az egyetlen „rendes" munkahely egész életében, de ez is csak néhány hétig tartott, az első fizetése kézhezvételekor ugyanis azzal szembesült, hogy egy este alatt több pénzt kereshet a pókerasztal mellett, mint egy hónap alatt a munkájával. Otthagyta tehát a céget, és ekkor kezdődött el élete egyik legizgalmasabb szakasza; nekivágott Texasnak és a korai 50-es évek éjszakai életének.

A kezdetekkor Fort Worth északi felében kereste a kisebb játékokat, hogy folyamatosan lépkedhessen fentebb a ranglétrán. A „Vérszomjas Autópálya" (Bloodthirsty Highway) mentén keresték a játéklehetőséget, ami akkoriban a „világ legveszélyesebb helye volt a pókerezéshez". Nem sok idő telt bele, mire kinőtte az itteni játékokat, és a belvárosba, az Exchange Avenue-re „költözött", ahol már nagyobb tétek forogtak. Ekkoriban találkozott olyan játékosokkal, mint Sialor Roberts (1975-ös Póker világbajnok), vagy Amarillo „Slim" Preston. Ők hárman alapítottak egyfajta „pókerszövetséget", és onnantól kezdve együtt utazgattak a déli államokban, keresve a kifosztható termeket. Ez azonban nem számított akkoriban a déli államokban nyugdíjas szakmának. Számtalanszor fosztották ki,tartóztatták le és (természetesen) verték meg Őket. A szerencsejátékos egyet jelentett a bűnözővel, és nem véletlenül - a játék legnehezebb része nem a tétek megnyerése volt, hanem hazajutni a nyereménnyel...

A trió azonban megállíthatatlannak bizonyult. Mindenre fogadtak, amit akkoriban el lehetett képzelni, és általában nyertek is. Közös kasszából játszottak, igazi „társas vállalkozásként" működtek, amíg egyszer csak meg nem történt a legrosszabb: a szerencsejátékosok jó szokásához híven összegyűjtötték minden pénzüket, és Las Vegas felé vették az irányt, hogy szerencsét próbáljanak, ám nagy meglepetésre nem sikerült Nekik és minden pénzüket elvesztették, ami Brunson bevallása szerint hat számjegyű összeg volt (még mindig az 50-es 60-as években járunk!!). Ekkor döntöttek úgy, hogy bár barátok maradnak, a játékot nem folytatják tovább ebben a formában, és elváltak útjaik. Brunson ezután Las Vegasban telepedett le, és egyedül próbált szerencsét.

Ekkoriban vált igazi profivá, egy súlyos betegség hatására, amiből annak ellenére komoly következmények nélkül épült fel, hogy az orvosok semmi esélyt sem adtak neki. Ekkor döntött úgy, hogy hátralevő életében csak azzal akar foglalkozni amit a legjobban szeret: a pókerrel.

Az eredmények nem is várattak sokáig magukra, és Moss után másodikként Ő volt az, aki zsinórban kétszer is meg tudta nyerni a WSOP $10,000 No Limit Hold'Em Világbajnokságot, 1976-ban és 1977-ben (nem mellesleg ebben a két évben négy karkötőt gyüjtött be összesen). Innentől kezdve sorban jöttek a karkötők, trófeák, és a pénznyeremények, de Doyle ezek mellett sem volt tétlen: 1978-ban magánkiadásban jelent meg az a könyv, amely rövid idő alatt a feje tetejére állította a pókervilágot: a Doyle Brunson's Super System: How I made one million dollars playing Poker. A könyv eredeti címe („Hogyan kerestem egy millió dollárt pókerezéssel") arra a „jelentéktelen" tényre utal, hogy Doyle Brunson volt az első ember, aki egy millió dollár felett tudott nyerni pókeren.

A könyv, melynek második kiadása - olyan társszerzőkkel, mint Mike Caro, David Sklansky, Chip Reese, vagy épp fia, Todd Brunson - 2005-ben jelent meg, új fejezetet nyitott az akkori póker életben. Az összes, addig szigorúan titokban tartott pókeres trükkről lerántotta a fátylat és elmagyarázta a különböző játékstílusokat, taktikákat, és általában mindent, amit csak a pókerről tudni lehetett. A játékostársai közül sokan ezért ki is közösítették, sok társaságban már nem nézték jó szemmel. Az azonban biztos, hogy a Super System valaha volt legnagyobb példányszámban eladott, kártyával foglalkozó könyv azóta is, és a megjelenésekor valóságos robbanás volt megfigyelhető a pókervilágban: egyre többen és többen kezdtek el játszani.

Bár már közel jár a 80-hoz, Brunson (korábbi társaival ellentétben) még mindig aktív játékos, legutóbbi WSOP karkötőjét például 2005-ben nyerte ($5,000 No Limit Shorthanded Texas Hold'em), közben pedig a WPT-n is rendszeresen feltűnik és megleckézteti kicsit az ifjú feltörekvő titánokat. 2004-ben például Ő nyerte a Legends of Poker versenyt, amiért 1,1 millió dollárt markolhatott fel, de a világ legnagyobb cash game-jén, a Bellagio „Bobby" termében rendezett $4000/$8000 limit mixed játékon is törzsvendégként tartják számon.

Egészen az idei WSOP-ig még egy rekordot tartottak Johnny Channel és Phil Hellmuth-tal: hárman nyertek eddig tíz karkötőt az egész világon, először Chan, 2005-ben, majd alig két hétre rá Brunson is beállította a rekordot, amit Phil Hellmuth az idei WSOP-n döntött meg a 11. karkötőjével.

Népszerű becenevét, a „Texas Dolly-t" egy egyszerű véletlennek köszönheti, egy Jimmy Snyder nevű versenyszervező olvasta ugyanis félre a nevét ilyen módon, de Brunson nem vette zokon a dolgot, inkább nevetett rajta egyet, és azóta viseli a Dolly becenevet.

Nem sok játékos büszkélkedhet azzal, hogy leosztást neveznek el róla, azzal pedig még kevesebben, hogy kettő is a nevét viselje. Az egyik egy 10-2 bármilyen színből, ami a Doyle Brunson névre hallgat, ez volt ugyanis az a leosztás, amivel Ő maga is több tévés közvetítésben megcáfolt, dehát a legendák már csak ilyenek... A "lányokkal" egyébként sincs kibékülve, amit - klasszisával együtt - jól példáz az alábbi videó is.

Legenda voltát tovább erősíti eddigi összes nyereménye is, ami immár meghaladja az $5,100,000-t. De van egy másik rekordja is, amire talán a legbüszkébb az összes közül - ez pedig, hogy fia, Todd is az ő nyomdokaiba lépett, és ráadásul nem kis sikerrel. A 2005-ös WSOP tornán egy Omaha High Low versenyen már ő is zsebrevághatott egy karkötőt, amivel ők lettek a világ első apa-fiú párosa, akik arany WSOP karkötővel büszkélkedhetnek. De lehet, hogy ehhez a pároshoz hamarosan csatlakozik Doyle másik gyermeke, Pamela is, aki a 2007-es WSOP-n már indult, bár egyenlőre még nem sok sikerrel. Egy biztos: nem a géneken fog múlni a dolog.

PokerNewser: A Titan Poker termében azonnal megduplázzuk a bankrollod! Első $50-os befizetésedre, minden kritérium nélkül újabb $50-t írunk jóvá!!!

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Versenyek

Kapcsolódó Játékosok

Mi a véleményed?