Sexton Sarok - Stardust Ikrek 1. rész

Sexton Sarok - Stardust Ikrek 1. rész 0001

A Las vegas-i pókertörténelem egyik legizgalmasabb fejezete Chip Reese és Danny Robison felbukkanásával vette kezdetét 1973 végén. Annyi pénzt nyertek és olyan gyorsan, hogy úgy tűnt, arannyá válik minden, amihez csak hozzáérnek! Ezért a legendás csapat, amelyet Johnny Moss, Puggy Pearson, Doyle Brunson és Amarillo Slim alkotott, csak Stardust (Aranypor) Ikreknek hívta őket.

Egy egyszerű hétvégi vegas-i kiruccanásnak indult az egész, komoly $800 együttes vagyonnal, a $10/20-os hétlapos Stud asztaloknál - mára történelem lett belőle... A Stardust Casino-ban kezdtek, napi $8-ral és éjjel nappal játszottak, 12 órás váltásokban. A hétvége azonban először egy hétre nyúlt, majd egy hónapra és csak telt az idő. Nemsokára már a Flamingóban játszottak, aztán a Saharában, végül pedig a Dunes Hotelben kötöttek ki.

Szinte hihetetlen, de két és fél év Las Vegasban töltött idő után már több mint $2,000,000 volt a zsebükben! Minden olyan könyv és más információ, ami ma már elérhető bárki számára, akkor még nem létezett. Chip és Danny maguktól tanultak meg mindent. Rengeteg érdekes sztori született ezalatt az időszak alatt, miközben folyamatosan növelték a tétet saját maguk számára. Egy néhány cikkből álló sorozat keretében ezeket a történeteket szeretném leírni, ami bízvást állíthatom, hogy igazán érdekes és izgalmas olvasmánynak ígérkezik.

Mielőtt azonban hozzákezdenék, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy minden olyan sztori, amit ezzel kapcsolatban korábban leírtam, nem egyszerűen holmi pókeres legenda volt. Nekem az asztal mellől volt alkalmam nyomon követni ezt a hihetetlen időszakot, amikor az Stardust Ikrek egyszerűen verhetetlennek tűntek. A testvérem, Mike és jómagam az ohiói Daytonban születtünk, csakúgy, mint Chip és Danny. Danny konkrétan két háztömbnyire lakott tőlünk és gyerekkori jóbarátok voltunk. Danny 1976-ban hat hétre meghívott magához vendégségbe, amikor Las Vegasban nyaraltam és ez a hat hét életem egyik legemlékezetesebb időszaka volt. Valamivel korábban, 1975-ben Danny Daytonba látogatott és őrült történeteket mesélt azokról a hihetetlen összegekről, amiket Chippel nyertek. Azt mondta: "Tom, muszáj eljönnöd Las Vegasba, látnod kell, mi folyik ott… Lakhatsz nálam vagy Chipnél egész nyugodtan." Amikor Danny visszatért Daytonba és felkerestünk egy night clubot vagy egy éttermet, folyamatosan Moss, Puggy, Amarillo Slim és Doyle volt a téma. Akkoriban még egyiküket sem ismertem és fogalmam sem volt, hogy mit jelentett a nevük a póker világában, de azt láttam, hogy Danny milyen izgalommal beszélt mindenféle Las vegas-i játékosokról és arról a rengeteg pénzről, ami ott hevert, várva, hogy valaki elnyerje!

Danny fiatal volt, vad és gondtalan. Feltűnő ruhákban járkált Daytonban, $15000 és $20000 közötti "költőpénzzel" a zsebében. Az egyik este egy Lion's Den nevű helyre mentünk Daytonban. Teljesen tele volt, sehova nem tudtunk már leülni. Ekkor Danny hozzám fordult: "Tom, vidd ezt az $1200-t ahhoz az asztalhoz, ahol az a hat gyönyörű nő ül, és ajánlj fel nekik $200-t fejenként, ha leülhetünk az asztalukhoz."

Mire én: "Danny, ezt nem gondolhatod komolyan!"

Elővett egy nagy köteg pénzt, leszámolt belőle $1200-t, és hozzátette: "Naná, hogy komolyan gondolom."

Én odasétáltam az asztalhoz, és azt mondtam, "Hölgyeim, látják ott azt a fickót, a fekete-fehér marhabőr dzsekiben? Ő amolyan gazdag, excentrikus Las vegas-i szerencsejátékos. Arra kért, ajánljak fel $200-t fejenként, ha leülhetünk az asztalukhoz. Tele van a hely, és nincs már több szabad szék sem."

Az egyikük megkérdezte, hogy biztosan csak ennyit kell-e tenniük, mire mindenki felnevetett, én pedig biztosítottam Őket, hogy semmi más kötelezettségük nem lesz és megtarthatják az $1200-t. Mondanom sem kell, hogy azonnal elvették a pénzt, a falhoz álltak és elindult a sugdolózás, miközben Danny-t bámulták, aki az est további részében az asztalt szórakoztatta. Ilyen volt az igazi, tüzes Danny Robison és ahhoz képest, hogy hányszor mulatott dollárkötegeket lobogtatva, kész csoda, hogy nem fosztották ki többször, vagy verték agyon. Meg vagyok győződve róla, hogy valaki odafentről külön vigyázott rá!

1976-ra Chip és Danny akkora vagyont játszott össze, ami talán Fort Knox-szal is versenyezhetne. Danny megmutatta nekem a pénzes dobozokat, amiket a Saharában tartott, én pedig nem hittem a szememnek! Azt mondta, Chipnél legalább ennyi van, ha nem több, odaát a Dunes-ban. Soha nem láttam még annyi pénzt egyben! Danny minden egyes nap a Saharában játszott, miközben Chip ugyanezt tette a Dunes-ban. Rendszeresen hívták egymást, hogy naprakész információjuk legyen a másik napi nyereségéről. Például Danny valami ilyesmit mondott: "Eddig $11,000 pluszban vagyok ma."

Mire Chip: "Én $15000-nél járok, de pont most akarnak belekezdeni egy nagy mixed játékba. Jó napnak ígérkezik ez a mai..." A Stardust Ikrek olyan nyerő szériában voltak, ami egy hétköznapi ember számára teljesen hihetetlennek tűnt!

Emlékszem, Danny egyszer az asztalnál hagyta a zsetonjait a Saharában, mivel úgy döntött, hogy elugrik venni egy új Lincolnt, a régi kocsija ugyanis lerobbant. Amikor odaért az eladóhoz, ezt mondta: "Egy Lincolnt akarok. Úgy hallottam, nem rossz kocsik, nem romlanak el. Nincs most időm a próbaútra, mert vissza kell mennem a pókerasztalhoz a Sahara Hotelben." Azt kérte, hogy szállítsák el új autóját a kaszinó előtti parkolóba.

Az eladó, kételkedve Danny vásárlási szándékának komolyságában, azt kérdezte: "És hogyan tervezted ezt kifizetni, fiam?" Legnagyobb megdöbbenésére azonban Danny egy hatalmas köteg pénzt húzott elő a zsebéből, és azt mondta: "Tessék! De jobb lenne, ha a társamnak is vennék egyet, nehogy beguruljon. Szóval, mennyi lesz a két Lincoln? Nekem ez a szín tetszik, Neki pedig egy ilyet szeretnék. A társam neve Chip Reese, az Ő kocsiját a Dunes parkolójába vigyék, mivel Ő ott játszik éppen. Itt van $400 borravaló, hogy minél hamarabb ott legyenek az autók… Elnézést, de rohannom kell vissza játszani!" A kereskedő szája tátva maradt, ahogy Danny kisétált a szalonból, és valószínűleg azóta is arról a két eladott kocsiról mesél! Danny manapság csak nevet, ha szóba kerül a Lincoln-sztori, hozzáfűzve: "Nem is alkudoztam, teljes árat fizettem, mert nem akartam elbukni a helyem a Sahara Hotelben."

Chip nagyon szeretett új fajta kártyajátékokat tanulni, míg Danny megelégedett a profi hétlapos Stud tudással. Senki nem tudott annyi pénzt keresni hétlapos Studdal, mint Danny a Saharában, 1976 körül. Mindegy volt, hogy 30/60, 40/80, 50/100 vagy 75/150-es limiten játszott, egyszerűen Ő volt a legjobb! Az utca másik végén, a Dunes-ban Chip is a magas téteket kedvelte - előfordult, hogy 800/1600-as asztalon játszott, de 1978-ra már $2000/4000 sem számított kuriózumnak a számára, miután átvette Johnny Mosstól a Dunes kártyatermét.

Az egyik este a Saharában végignéztem, ahogy Danny zsinórban 22(!!!) potot vitt el, egy hihetetlen 'rush' keretében. Egy Pioneer Tommy nevű fickó ellen játszott és gyakorlatilag három drillt kapott zsinórban az első három lappal, miközben megnyerte az első 11 leosztást! Később erről ezt mondta: "Soha nem kaptam még három drillt egymás után egész életemben, kivéve azt az estét!" Ezután a nyerő széria az alábbi kijelentést tette az asztalnál: "Mostantól meg sem nézem a hole lapjaimat." A nyerő szériája azonban - a többi játékos "legnagyobb örömére" tovább folytatódott.

Pioneer Tommy ezután az asztalhoz hívta a teremfőnököt és arra akarta kötelezni Danny-t, hogy megnézze a lapjait. A teremfőnök válasza az volt, hogy semmilyen szabály nincs arra vonatkozóan, hogy kötelező lenne megnéznie a lapjait, ha nem akarja."

Danny erre hangosan felnevetett, mivel rendkívül szórakoztatónak találta a kialakult helyzetet és azt mondta: "Megmondom, mit fogok tenni: meg fogom nézni a lapjaimat, de becsukom a szemem! Nem fogod tudni, hogy megnéztem-e a lapjaimat, vagy nem!" A három drill után Danny még 11 leosztást megnyert, anélkül, hogy egyáltalán megnézte volna a lapjait, így összesen 22 leosztást nyert zsinórban. Elég furcsa látvány volt, ahogy Danny össze-vissza ugrált és rohangált a teremben az asztalok közt, miközben folyamatosan nevetett és pompom-lányokat megszégyenítő műsort csinált örömében.

Ugyanekkor történt, hogy Danny odahajolt az osztóhoz, és egy $25-os zsetont csúsztatott a zsebébe, borravalónak, miközben ismét leesett neki a nyerő lap a riverre. Az ellenfele ettől feldühödött és közölte: "Danny, ha elkezded ezt csinálni, én felállok innen!"

Danny, a maga kedves modorában, visszavette az osztó zsebéből a zsetont és nevetve hozzátette: "Sajnálom, de nem szeretném, ha itthagyna." Az osztó persze tisztában volt vele, hogy később Dannynek gondja lesz rá. Eközben Chip bárkivel leült játszani, aki hajlandó volt szembeszállni vele a város legmagasabb limitjein a Dunes-ban. Chip nyugodt volt és minden játékból nyereséggel szállt ki, mivel semmi és senki sem tudta megzavarni. Nyugodt és udvarias modorával társa tökéletes ellentéte volt, de mindkettőjüknek tökéletesen működött a saját "fegyverük". Chip, pókeres karrierje kezdetétől fogva a stílust és a higgadtságot képviselte. Danny-nek megvolt ez az adottsága a fecsegéshez, ami nagyon szórakoztató volt, és jó volt nézni. Chip és Danny is óriási tehetség volt, és nagyszerűen kiegészítették ki egymást...

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy akkoriban Las Vegasban lehettem és sikereik csúcsán láthattam a Stardust Ikreket játék közben. Semmi sem tart azonban örökké. A következő néhány részben ennek a hihetetlen legendának fogom a többi fejezetét is leírni, szóval maradjatok velünk...

A kocsi előállt,

Tom Sexton

PokerNewser: Ha Te is szeretnél aranyat kovácsolni a semmiből, akkor az Újév elején a Mansion Poker a Te helyed! Január 1. - $15,000 Aussie Millions Freeroll ; Január 2. $20,080 Guaranteed Tournament $1+0.1 buy-innel!!!

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Játékosok

Mi a véleményed?