Sexton Sarok - Chip Reese Memoár

Sexton Sarok - Chip Reese Memoár 0001

Két nappal azután, hogy Chip Reese megnyerte a WSOP legelső $50,000 H.O.R.S.E. bajnokságát 2006-ban, egy piros lámpánál álltam a forgalomban a Flamingónál és a Sugárútnál. Ahogy felnéztem Vegas legnagyobb elektronikus hirdetőtáblájára, a Bally's előtt, ott volt egy nagyszerű kép Chip Reese-ről a győzelmet követően, a pókervilág új királyaként. Chipnek nagyon szép, hatalmas mosolya volt, és éppen a levegőbe tartotta egy részét annak az $1,8 milliónak egy részét, amelyet a póker legnehezebb versenyszámában nyert.

Hihetetlen jó érzés volt Chipet ilyen elismerés közepette látni. A pókervilágban mindannyian tudtuk, hogy Chip az elmúlt harminc évben a világ legjobb high-stakes cash-game játékosa volt. Ahogy Chip képe beterítette az egész Sugárutat, úgy tűnt, végre megkapta a méltó elismerést. Mindegy, hogy éppen nyert, veszített, vagy döntetlenre állt, Chip minden pillanatban az eleganciát magát testesítette meg, nem csak a pókerben, de az életben is általában. Fantasztikus apa volt, aki rajongott három gyermekéért, Casey-ért, Taylorért, és Brittney-ért. Bárki, aki elég jó volt ahhoz, hogy Chip ellen játsszon a Bellagio Bobby's Room nevű termében, elmondhatja, hogy Chip bármikor képes volt otthagyni a big game-et, hogy elrohanjon megnézni egy baseball-meccset Casey-vel, vagy valami közös programon vegyen részt a lányaival. Ő volt a legjobb!

2007. december 4-én érkezett a megdöbbentő hír, miszerint Chip Reese, 56 évesen elhunyt. A pókervilág egészét megrázta hír, és azóta is a hatása alatt van. Ilyen fiatalon, egyszerűen nem lehet igazságos. Chip nem egyszerűen egy kitűnő pókerjátékos volt, hanem egy jelkép, akire mindenki felnézett. Sok high-stakes játékosról mesélik, hogy enyhén szólva udvariatlan módon szólnak egy-egy osztóhoz vagy teremfőnökhöz, amikor nem mennek túl jól a dolgaik. Chip épp az ellenkezője volt ennek, minden pillanatban úriember tudott maradni. Nem lehet róla olyan történeteket hallani, hogy milyen rosszul bánt egy osztóval, miután elbukott egy kört a riveren. Elég okos volt ahhoz, hogy tudja, az osztó olyan, mint a postás, aki egyszerűen csak kézbesíti valaki más levelét. Néhány osztó teljesen megalázkodik, ha be kell lépnie abba a terembe, ahol a nagy játékot játsszák, tekintettel a lehetséges sértésekre néhány játékos részéről. Ha a többi játékos is megtanulna olyan udvariasan viselkedni, ahogy Chip tette, minden osztó a paradicsomban érezné magát.

Chip halálát követően érkezett a hír, miszerint alig három nappal később tartották a megemlékezést a barátok és a család számára a Las Vegas-i Palms halottasházban. Óriási tömeg gyűlt össze. A testvérem, Mike megkért, hogy vegyem fel Steve Lipscombot a Bellagionál; Lipscomb csak azért repült oda, hogy lerója kegyeletét, csakúgy, mint még sokan mások. Úton a ravatalozó felé, felvettük Mike-ot is, és arról beszélgettünk hármasban, hogy mennyire hihetetlen még felfogni is, hogy Chip Reese nincs többé. Amikor megérkeztünk, azonnal látni lehetett, hogy ez valami nagyszabású összejövetel lesz. Az előtér tömve volt Chip barátaival, és úgy tűnt, a pókervilág összes híressége ott volt akkor. Doyle Brunson minden tőle telhetőt megtett, hogy mindenkit üdvözölni tudjon egy nagy öleléssel és egy vállveregetéssel, és mindenkinek megköszönje, hogy eljött elbúcsúzni a legjobb barátjától, Chiptől.

Ahogy ott üdvözöltük egymást, szinte érezni lehetett a levegőben a hitetlenséget azzal kapcsolatban, hogy Chip többé már nem volt velünk. Néhány perc múlva aztán megszólalt a hangosbemondó is, aki közölte, hogy a kápolna elérte a maximális befogadóképességét, és hogy azok számára, akik még ekkor is az előtérben voltak, zártláncú közvetítéssel a szomszédos termekben volt lehetőség a szertartás követésére. Ekkor még több százan álldogáltak az előtérben, és a plusz termekkel is állófogadás maradt az egész. Soha nem láttam még temetést, ahol ennyien összegyűltek volna. Emlékszem, Doyle egyszer azt mesélte, hogy a big game alatt Chip mellett szinte mindig megállt valaki egy percre, hogy köszönjön neki, vagy leüljön mellé néhány percre. Amikor elmentek, Doyle mindig azt kérdezte, „Ki volt ez, Chip?"

Chip válasza általában ez volt: „Ó, ez csak egy barátom." Doyle mindig is úgy érezte, Chipnek több barátja van, mint mindenki másnak együttvéve. Bárki, aki ott volt a szertartáson, tudja, hogy Doyle miről beszélt. Valaki egyszer azt mondta: „Arról lehet látni, hogy valaki mennyire sikeres, hogy hány barátja van." Ha tényleg ezen lehet lemérni, úgy tűnik, Chip volt a legsikeresebb ember a földön.

Mielőtt a szertartás megkezdődött volna, találkoztam néhány emberrel az előtérben, közülük is elsőként Danny Robisonnal. Danny elmondta, hogy egy órával korábban érkezett, amikor a családdal és a legjobb barátokkal gyűltek össze, az általános szertartás előtt. Elmesélte, hogy amikor meglátogatta Chipet, azt mondta neki: „Chip, nem azért jöttem hogy elköszönjek. Azért jöttem, hogy tudassam, hamarosan találkozunk." Doyle meghívta Madeline Ungart, Stu Ungar ex-feleségét is, a privát szertartásra. Madeline-t nagyon meghatotta a meghívás, mivel Chip őszinte tisztelője volt már a kezdetektől.

A szertartás nagyon különleges volt. Amikor Chip fia, Casey kiállt, hogy beszéljen az édesapjáról, mindenki könnyekig hatódott. Emlékszem, egy pillanatra becsuktam a szemem, és hallottam az édesapja hangját az övében.

Bobby Baldwin a megemlékezésében azt mondta: „Öt ember volt, akik az életemet alakították, csakúgy, mint valószínűleg mindannyiunknak: Benny Binion, Jack Binion, Steve Wynn, Doyle Brunson, és Chip Reese."

David Chesnoff, a család barátja és ügyvédje, szintén megható megemlékezéssel készült, többek között egy vidám történettel arról, amikor egyszer helyette játszott egy kört a big game-en, mert Chipnek mosdóba kellett mennie. Chesnoff elmondása szerint olyan volt ez, mintha Babe Ruth kérte volna, hogy ugorjon be helyette pár ütésre. Chip levegő után kapkodva rohant vissza az asztalhoz, és azt mondta, „Csak most döbbentem rá, hogy Chezzy játszik helyettem. Azt hiszem, a pókertörténelem leggyorsabb bukószériáján vagyok túl!"

Amikor Doyle Brunson következett a beszédével, azzal kezdte, hogy „Soha nem gondoltam volna, hogy valaha itt fogok állni, hogy Chipről beszéljek. Azt hittem, ezt Ő fogja nekem megtenni." Ez volt talán az egész szertartás legszomorúbb része. Mindannyian tudtuk, hogy Chip és Doyle a legjobb barátok voltak az elmúlt 30 évben. Borzasztóan nehéz lehetett neki Chip búcsúbeszédét elmondani. Ahogy Doyle mondta, mindent együtt csináltak, még az olyan eleve kudarcra ítélt vállalkozásokat is, mint amikor felszínre akarták hozni a Titanicot, vagy meg akarták találni Noé bárkáját, vagy éppen gyémántot bányászni, versenylovakat futtatni, olajkutakat ásni, vagy repülőgépet építeni akartak. Dolye szavaival: „Mindegyiken buktunk, de mindig itt volt a póker, amire visszaeshettünk."

A Harrah's és a WSOP legújabb döntése, miszerint az $50,000 H.O.R.S.E. versenyszám jövendőbeli győztese egy különleges trófeát is kapjon, Chip Reese nevében, mint a WSOP legjobb összetett játékosa, biztosan népszerű lesz. Bárki, aki a jövőben megnyeri ezt a nagy tekintélyű versenyszámot, biztosan nagyra fogja tartani ezt a különleges díjat. Köszönet a WSOP-nak ezért a döntésért! Chip Reese búcsúztatása óta szeretnék köszönetet mondani az összes pókeres újságnak, akik különböző címlapokkal és különkiadásokkal emlékeztek meg Chipről. Senki a pókervilágban nem érdemelte meg nála jobban az elismerést. Nagyon különleges volt például Lisa Wheeler különleges CardPlayer-kiadása, amelyben 21 nagyszerű játékos és barát emlékezett meg Chipről. Annyi jó dolog volt, amit Chipről írtak és mondtak, de volt közülük kettő, amelyik különösen emlékezetes volt számomra:

Chau Giang: Chip volt az egyik legjobb barátom. Az elmúlt 10 évben gyakorlatilag minden nap beszéltünk. Hihetetlen. Soha nem szoktam sírni, de amióta meghalt, és elmentem a házához, nem tudom abbahagyni. Csak rá tudok gondolni. Fel akarom hívni telefonon, hogy még egyszer halljam a hangját. Nagyon szerettem. A legjobb volt, akit ismertem.

Nolan Dalla: Chip Reese jóval tehetősebb ember volt, mint azt a legtöbben akár el tudnánk képzelni, olyan okokból, amelyeknek semmi közük nem volt a pénzhez. Gyakorlatilag mindenkire ösztönző hatással volt, aki körülötte volt, és még másokra is, akikkel soha nem találkozott személyesen,és mindenkit arra ösztönzött, hogy jó dolgokat tegyen. Aki Chip közelében volt, magába szívhatta a bátorságot, hogy jobb ember, jobb családfő legyen, hogy segítsen másokon, hogy jól tudjon nyerni, de veszíteni is, és, ami a legfontosabb, hogy jobb pókerjátékos legyen.
Chip a legértékesebb ajándékkal hagyott itt minket, amit csak adni lehet, az inspirációval. Igen, mindannyian itt maradtunk, azzal a vággyal, hogy egy kicsit olyanabbak legyünk, mint Chip Reese – a pókerasztal mellett, és attól távol egyaránt.

Borzasztóan szerencsésnek érzem magam, hogy személyesen ismerhettem Chip Reese-t. Azt remélem, hogy mindannyian tanulhatunk tőle, arról, hogy hogyan kell a dolgokat helyesen csinálni az életben. Mindannyiunknak hiányozni fog, és soha nem felejtjük el. Vezessen mindenkit az Ő emléke, miközben a helyes utat keressük az életben.

A kocsi előállt,

Tom Sexton

PokerNewser: 10 Exkluzív $12,500 WSOP Freeroll vár Rád a Duplicate Poker termében!

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Játékosok

Mi a véleményed?