Egy pókerverseny színfalai mögött, 96. rész- a 2008-as Punta del Este

Egy pókerverseny színfalai mögött, 96. rész- a 2008-as Punta del Este 0001

A táj gyönyörű, a versenyhelyszín tökéletes választás; ha még spanyolul is tudnék beszélni, a mennyben érezném magam. Igaz, ha a mennyben lennék, akkor valószínűleg nem írnám ezt a történetet, mert a királyaimmal nem vesztettem volna dámák ellen a riveren. Még mindig látom magam előtt az asztalon lévő lapokat: A-A-4-7-Q, amit az ellenfelem örömében a székből felugorva konstatált. Punta del Estében a fenyőfák és a golfpályák a Tahoe-tónál eltöltött nyarat juttatják eszembe. A helyiek hatalmas tévedésben voltak, amikor azt mondták, hogy hideg van. Hideg van télen Minnesotában vagy Manitobában, de nem San Diegóban.

A verseny előtt három napot töltöttem Montevideóban, és azt kell mondanom, csodálatos. Uruguay fővárosát 1996-ban 1,378,707-en lakták, évszázadokon keresztül fontos óceáni kikötő volt, és az utóbbi 150 évben nagyon sok európai érkezett ide. Eredetileg 1726 körül a spanyol kormányzó elrendelésére építették, amolyan puffer városnak, az Argentínában élő spanyolok és a Brazíliában élő portugálok közé. Később, többszöri fennhatóságváltás után – feltételezhetően brit közbenjárásra – 1828-ban önálló állammá alakult, és azóta megőrizte függetlenségét.

A fiatalabb barátaim Buenos Airest jobban kedvelik, mert a sok kávézóval, könyvesbolttal és kirakattal hasonlít New Yorkhoz, de néhányunk jobban kedveli az európai hangulatú tengerpartot. New York jó kiindulópont a személyes tapasztalataim szerint, ha tízmillió arrogáns ember között akarsz lenni.

A versenyt nagy hozzáértéssel szervezi a Mike Ward és Greg Pappas vezette csapat. Természetesen sok területen lehet még fejlődni, de ezek a fejlesztések nem mennek egyik napról a másikra. Körülbelül kétszer annyi ideig tart az ideutazás, mint az Európa – Amerika távolság megtétele. Egy ázsiai utazáshoz tudnám leginkább hasonlítani, de mindenképpen csak javasolni tudom. A családi nyaralással összekötve igazán kellemes kikapcsolódást nyújt. Ne feledkezz meg arról, hogy a földgömb déli féltekén helyezkedik el, ezért az évszakok az északi féltekén megszokotthoz pont fordítottak.

Ha csak a póker miatt jössz, és hamar kiesel, akkor könnyen üres üvegek között szomorkodva találod magad. A második napon Greg jóvoltából egy $1,100-os verseny kerül megrendezésre a szerencsétlenebb versenyezők számára, hogy elkerüljék a fent említett sorsot.

Barry Greenstein, Chad Brown, Vanessa Rousso, humberto Brenes és Greg Raymer is a 351 induló között volt. Vanessa a második napot nagyon kevés zsetonnal kezdte, de a pénzes helyezésekhez közeledve javított a helyzetén, és a tízedik helyen végzett. Az utolsó leosztásában egy agresszívan játszó srác újfent emelt; amire Vanessa 9-es párral all-int mondott. A srác az ász párjával egyből megadta, és mivel nem jött fel semmi említésre méltó, Vanessa elbúcsúzott.

A döntő asztal véleményem szerint nem volt túl izgalmas, habár a döntő leosztás okozott egy kis felfordulást. Egy kiváló profi játékos, a neves Humberto Brenes testvére, Alex volt az, aki a második helyen végzett (egy másik Brenes fivér nyerte meg a hatalmas arubai versenyt néhány évvel ezelőtt). Az utolsó előtti leosztásban A-9-el all-int mondott, és a flopra lejött neki egy kilences az ellenfele A-10-e ellen, de a turn egy tízest hozott, amivel a nagy vagyon gazdát cserélt. A valenciai Jose Miguel Espinar a következő leosztásban bajnok lett. Alex Brenes a negyedik helyen végzett a Rio de Janeiro-i versenyen, amit idén a Latin American Poker Tour megnyitó évében rendeztek. Véleményem szerint a rendezvény sikeres bemutatkozó évet tudhat maga mögött, a kezdeti nehézségek ellenére.

A végső szinten a vakok 50,000/100,000-en, az ante 10,000-en állt, és aktív játéknak lehettünk szemtanúi, mivel a 3.5 millió zsetonból több mint 1.5 milliója volt a második helyezettnek. Négy szintet játszottak keresztül, mire elérkeztek ehhez az álláshoz, amit máshogy fogalmazva úgy is mondhatnánk, hogy a heads-up játék négy órán keresztül tartott! A csata során az élen álló neve többször is változott.

Egy dolog azért nyomja a szívemet, mégpedig a „deep stack" versenyek elterjedése. Ha ránézel, vagy első kézből megtapasztalod a versenyek vakstruktúráját, felfedezed a piszkos titkot. Igen, a játék kezdetekor nagyon sok zseton van, ezzel együtt nagyon sok játék is, de amint a fizetős helyekhez vagy azok közelébe érsz, a játék átalakul. 'Licitálj és imádkozz' jelleget ölt, mert rendszerint senkinek vagy csak egy embernek van elég zsetonja ahhoz, hogy természetesen játsszon. Ezt senki sem veszi észre vagy említi meg! Amikor nap mint nap látsz döntő asztalokat, ahol már az elején osztozkodnak a játékosok, rádöbbensz, hogy az egész kezd hasonlítani az orosz ruletthez. Évtizedek óta érvelek amellett, hogy a verseny elején mennyire nem érdekli az embereket, hány duplázás történik, de a pénzes helyekhez közeledve már nagyon is foglalkoztatja őket a kérdés. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy rossz irányban haladunk, de ezzel elég is legyen a versenystruktúrák unalmas világából!

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?