Interjú Kamarás Péterrel, az IPT Nova Gorica 4. helyezettjével

Kamarás Péter

Kamarás Péter 52 éves, házas, két gyermek apja és ami most nekünk a legfontosabb, negyedik lett az Italian Poker Tour Nova Gorica-i versenyén. Vállalkozó és a pókert csak hobbiként űzi, de sokan találkozhattak már vele magyarországi versenyeken, a Budapest Poker Open-en vagy a bécsi nagy tornák valamelyikén. Legutóbbi fantasztikus eredménye után kértünk tőle egy interjút,
hogy mi és ti is többet megtudhassunk róla és ami körülötte van.

PokerNews: Szervusz. Gratulálok ehhez a negyedik helyhez! Első kérdésem máris az lenne, hogy hogyan jutottál ki erre a versenyre, illetve miért éppen ezen indultál el?

Kamarás Péter: A bécsi Concord Card Casino-ban rendezett Spring Poker Festival főversenyén szerettem volna indulni, de mint általában, ott is a szatelliten akartam bejutni. Úgy terveztem, hogy megpróbálom a 300 eurós freezout szatellitet, ami vasárnap volt, és ha nem sikerül, játszom a hétfői rebuyoson is, hátha ott összejön. Még a verseny előtti héten említette Mário barátom – ezúton is köszönöm a tippet -, hogy ugyanakkor van az IPT Nova Gorica-n remek struktúrával, és javasolta, hogy menjek ki oda, ha nem sikerül a selejtezőm Bécsben.

Egy kis csúszás lett azonban a programban, mert azon a hétvégén indult egy kétnapos verseny a Rubin Hotelben Rubin Poker Open néven és a tervezettel ellentétben nem estem ki a szombati első napon, hanem végül hétfőre virradóra ketten osztottunk a heads-up megkezdése előtt. Így maradt Bécsben a „B terv” hétfőn délután, ami egy 150 eurós unlimited rebuy-os őrület volt (2000 zsetonnal indul, 2000 a rebuy és 4000 az addon, szóval nem az a játékosbarát struktúra - a szerk.). Itt három asztalig mentem, de ez egy allin játék és az egyik allin-em elfáradt, így nem jutottam be.

PN: És azonnal elindultál Nova Goricára?

KP: Igen, már a kedd esti szatelliten játszottam, és szerencsére sikerült elsőre bejutnom. Ez már egy sokkal barátságosabb freezout verseny volt 250 eurós beülővel, és igazság szerint a profik még ekkor nem érkeztek meg, így a mezőny meglehetősen gyenge volt. Elég sűrűre sikerült, általában nem pókerezem ennyit.

PN: Hogyan jött az életedbe a póker?

KP: Sakkozó voltam, mint elég sok pókeres. Ez egy igen jó alapot ad mindenkinek gondolkodásban, stratégiában, az ellenfél kiismerésében. Egyszer, jó pár évvel ezelőtt lementem Balatonlellére egy sakkbajnoki döntőre, ahol ezt a fajta pókert játszották. Én addig is pókereztem néha, de csak a csukottat (draw) játszottam és azt sem komolyan. Néztem, hogy mi történik és nem értettem, hogy akkor most miért is rakják ki oda a lapokat az asztalra? Így kezdődött.

PN: És hogyan folytatódott?

KP: 1985-ben hagytam abba a profi sakkot, ami inkább státuszában volt profi, mint minőségében, mert nem voltam nagymester, csak FIDE mesteri értékszámom volt, de nem volt meg a címhez szükséges játszmaszámom (mindössze két parti hiányzott- bad beat ☺ ), így nem kaphattam meg a címet. 2006-ban aztán elindultam életem első versenyén a Tropicana Casino-ban, ahol végül Törő István, Herendi Róbert és Tolnai Tibor osztottak a három között, miután megvárták, hogy én, mint kezdő, kiessek negyedikként. Úgy lettem amúgy negyedik, hogy vártam a lapokat, megkaptam őket, összeraktam a lapjaimat, és a zsetonokat pakolgattam középre. Nyilvánvalóan fogalmam sem volt a versenyjáték mibenlétéről.

PN: De ez meg kellett változzon, hiszen már nem vagy kezdő.

KP: Igen, természetesen elkezdtem képezni magam és mivel elég jól beszélek angolul, még abban az évben olvasni kezdtem az angol nyelvű könyveket.

PN: Csak NL hold'em-et játszol?

Nagyrészt igen, bár nemrég elkezdtem omaházni is. A CCC-ben beültem készpénzes játékra a - legalábbis hozzám képest – profik közé, és az éppen ott lévő Vikor Dani csak ámult, hogy hogy vagyok képes minden leosztást megnyerni, holott nyilvánvalóan fogalmam sincs a játékról. Mindenképp meg szeretném tanulni az omahát, mert ez a jövő játéka, de jelenleg csak a hold'em megy.

PN: A pókert most is csak hobbiként kezeled?

KP: Abszolút. Van egy cégem immár 19 éve és felelősséggel tartozom kilenc emberért, akik közül van, aki már 18 éve és többen, akik több mint 10 éve dolgoznak velem, ebből élnek és persze nekem is hoz annyit a konyhára, hogy megérje ezt csinálni.

PN: Megvan a kellő, biztonságos bankrollod is a játékhoz?

KP: Szerencsére igen. Én inkább versenyjátékos vagyok, egyrészt mert ott kiszámítható a befektetés, főként pedig mert inkább a győzelemre megyek, nem annyira a pénz érdekel, nem ebből akarok megélni. Vagyis persze nagyon szeretnék ebből megélni, de az én tudásszintemmel nem sok esélyét látom ennek. Az amatőr szint fölött állok szerintem, de nagyon messze van tőlem a profik tudása. Igazán nagyon jól megélni pár ezer embernek sikerül ebből, sokkal többen tönkremennek, ilyen-
olyan okból.

PN: Viszont ha te vagy a főnök a cégben, akkor legalább az időbeosztással nem kell foglalkoznod.

KP: Igen, természetesen én osztom be az időmet, de csak módjával, mert a cégre is oda kell figyelni.

PN: A munkatársaid mit szólnak a hobbidhoz és főleg a mostani sikerhez?

KP: Két munkatársam tudja ezt csak. Amennyit most nyertem, az egy átlagembernek nagyon nagy pénz (persze nekem is az) és nem akarok senkit provokálni, irritálni ezzel. Akik mégis irigylik ezeket a nyereményeket, nem tudják, hogy ez adott esetben mennyi befektetéssel (anyagi és szellemi) jár.

PN: Ki volt a legerősebb ellenfeled a verseny alatt?

KP: Minden asztalom nagyon erős volt, valahogy sikerült kifognom ezeket a torna folyamán. Sokáig egy asztalon játszottam például az IPT San Remo 4 győztesével, Alessio Isaia-val, és a 2008-as barcelonai Heads Up World Championship győztesével Mauro Stivolival is, és az asztalaimnál általában csak max 1-2 gyengébb játékos volt, a többiek mind profik voltak. A döntő asztalon a legerősebb ellenfél Michele Di Lauro volt, az a játékos, aki Luigi-val is játszott San Remo-ban, szintén a döntő asztalon. Ugyan itt is "csak" harmadik lett, de szerintem ő volt a legjobb az asztalnál.

A szállodai szobámban kis cetlikre írogattam a fontosabb leosztásokat
A szállodai szobámban kis cetlikre írogattam a fontosabb leosztásokat

PN: Szóval nem a legjobb nyerte meg szerinted?

KP: Nem, mert a későbbi győztesnek egyszerűen ömlése volt, ha egy kilencessel bennhagyták, akkor két kilences jött neki az asztalra és a többi, de ez benne van a pókerben.

PN: Ahogy láttam, azért neked is voltak jó lapjaid.

KP: Nekem is olyan ömlésem volt az első napon, hogy az elmondhatatlan. Le is jegyzeteltem a fontosabb handeket, illetve a kezdőlapjaim egy részét, hogy később ínséges időkben emlékezzek rá, hogy volt ilyen is. Az utóbbi évem elég sivár volt lapilag, indultam a BPO-n, előtte a bécsi deep stack versenyen is ott voltam és bár nagy, jelentős hibát nem követtem el, a kártya nagyon mostohán bánt velem. Na, most ez visszajött egy verseny alatt. Három ász párra emlékszem tisztán és ami még fontosabb, hogy egyetlen bad beat-et sem kaptam (!) és öt flipet is megnyertem egymás után, valamint – bár nem kieső partiban, de sok zsetonért – egy 20-80-at is behúztam.

PN: Téged nagyon szimpatikusa magyar játékosnak írtak le az olasz online sajtóban. Erről mi a véleményed?

KP: Én imádom az olaszokat, megmondom őszintén. Mindig vidámak, nem anyáznak, nem vágják oda az osztóhoz a kártyát, nem hülyéznek le, ha megadsz valamit ász magassal esetleg. A Rubin Poker Open-en megadtam - ráadásul jól - egy király magassal és hát a mamám csuklott, a nagymamám meg nem is tudom, mit csinált. Szóval néha borzalmas a magyar morál, persze tisztelet az egészen sok kivételnek. Valószínű, hogy mivel én is normálisan viselkedtem, ráadásul borzasztóan élveztem az egészet és azt hiszem ez látszott is, valahogy ez megmaradt bennük. Örülök neki.

PN: Az úgy összességében igaz, hogy az olaszok tényleg gyengébbek az európai átlagnál? Kik a legerősebbek?

KP: Elmondhatom, hogy sokféle játékossal sok országból ültem már egy asztalnál. A skandinávokat én is a legerősebbek között tartom számon és ha tényleg válaszolnom kell erre, akkor igen, összességében az olaszok tényleg gyengébbek, mint az európai átlag. Azt azonban hozzá kell tenni kiegészítésként, hogy köztük is nagyon sokan vannak rettentően jó játékosok.

PN: Milyen volt a szervezés?

KP: A hely jó volt. Nova Gorica egy kaszinóváros, vagyis semmi más nincs, csak kaszinó, de maga a verseny nagyon jól volt megszervezve. Hozzák a kávét és az ásványvizet, ráadásul ingyen, amiben nem az ingyenesség a fontos, hanem hogy hozzák, méghozzá várakozás nélkül.

PN: Családdal voltál?

KP: Nem, egyedül mentem ki ide is.

PN: Nem támogatják, hogy pókerezel, vagy szeretsz inkább egyedül menni? Mit szól a pókerhez a családod egyáltalán?

KP: Nejem nem rajong a pókerért, de rendkívül toleráns. Én igyekszem nem visszaélni az ő megértő természetével, ő pedig szeret annyira, hogy ezt a hobbimat – persze keretek között - elfogadja. Na és az is segít, hogy néha elérek eredményeket. Két évvel ezelőtt például megnyertem az EB-t Wiener Neustadt-ban, ami sokat segített a póker otthoni elfogadtatásában. Nagyobbik gyermekemet abszolút nem érdekli a póker, a kisebbikre pedig még tudok annyi hatással lenni, hogy ha megtiltani nem is, de elbeszélgetni és tanácsolni tudok neki dolgokat. Hamarosan úgyis felnőtté válik és akkor ezt már nem tehetem meg, de konkrétan nem tiltom egyiküknek sem. Feleségemre visszatérve pedig elég csak annyit mondanom, hogy 50. születésnapomra, egy hónap Las Vegas-i utat kaptam, utazással, szállással, ellátmánnyal és minden egyébbel együtt, vagyis elfogadja, hogy a sakkozás átalakult nálam pókerezéssé.

PN: Akkor voltál kint Vegas-ban is?

KP: Nem, két évvel ezelőtt még nem voltam kész erre, úgy éreztem csak pazarlás lenne. De az ajándék még megvan, amint tudok, megyek.

PN: Viszed majd őt is, vagyis nem egyedül mész majd?

KP: Én már többször hívtam, de végül is érthető okokból nem nagyon szeretne jönni. Mert mit csinál egy pókeres Las Vegas-ban? Játszik kora délutántól késő estig, aztán bedől az ágyba, és másnap kezdődik elölről, szóval nem egy kirándulós dolog. Ott én egész más életet élek majd, nem lennék valami jó útitárs.

PN: Szerencsejáték a póker szerinted?

KP: Nem, semmiképp. Szerintem 70-30 vagy 80-20 százalékban a tudás felé billen a mérleg. Nem gondolom például, hogy Luiginak, Ricsinek, Bélabának - hogy Phil Ivey-t és a többieket ne is említsem - állandóan ömlése van, ezért biztosan tudásalapú játék. Ettől függetlenül, a fejed tetejére is állhatsz, ha nem úgy jönnek a lapok. Én úgy gondolom, hogy nekem (és lekopogja) eddig az életben olyan szerencsém volt az élet más területein, hogy nem panaszkodhatom. Egészség legyen és jó kedély, az elég.

PN: Mennyit játszol élőben?

KP: Évente 10-15 versenyen indulok el. Mint említettem, elsősorban versenyjátékosnak tartom magam. Elég rossz vagyok készpénzes játékban és ezért ha választhatok, akkor versenyeken játszom. Kivétel ez alól a heti egyszeri baráti cash game, ami szent dolog, és néha-néha azért elcsábulok egy kis éjszakai készpénzes játékra.

Interjú Kamarás Péterrel, az IPT Nova Gorica 4. helyezettjével 101

PN: Van példakép vagy össze tudnál állítani egy Dream Table-t?

KP: A kérdés jó, de nagyon nehéz válaszolni rá. Negreanu ott lenne az biztos. A tévéközvetítésekből leginkább az amerikaiakat ill. a high-stakes játékosokat ismerjük, de én inkább mégis a magyarok közül választanék. Luigi-val és Ricsivel például szívesen ülnék egy nagy verseny döntő asztalánál. Nem lennék egy kiemelkedő favorit, de az élmény kárpótolna.

PN: Mi a helyzet az online póker-rel?

KP: Online nálam nagyobb kacsa nincs, az biztos. Rosszul is játszom ( főként türelmetlenül ) és pechem is van ami nem egy túl jó kombináció. Kapom az óriási lapokat, mikor húsz zsetonom van és kapom a bad beat-eket, amikor versenyt nyerhetnék. Beszéltem többekkel is, ők is átélnek ilyeneket. Biztosan nem csalás, mert élőben is történnek ennél cifrább dolgok is, de nekem annyira nem jött be, és időm sincs rá olyan sok, ezért inkább élőben játszom. A PokerStars-on MTT-ken és szatelliteken szoktam indulni, de engem nem szeret ez a terem, mert nem nagyon sikerülnek ezek.

PN: Mi a következő terved?

KP: Las Vegas-ba szeretnék idén kijutni, de nem biztos, hogy sikerül.

PN: Miért, hiszen minden megvan hozzá?

KP: Egy hónapnál kevesebbre nem mennék ki. Múlt évben azonban a válság miatt – pedig már mondhatni minden be volt csomagolva - nem tudtam kimenni, egyszerűen nem hagyta a lelkiismeretem, hogy itt hagyjam a céget a válság közepette. Lehet, hogy idén sem sikerül, de jövőre már biztosan, mert a türelmetlenségem nem hagyja, hogy tovább várjak.

  • MORiARTY: Benne leszek a Tévében! – PartyPoker Big Game IV - Exkluzív $20.000 PokerNews Ajánlat! Ne hagyd ki ezt a lehetőséget!
  • PokerNewser: Ausztrál tudósok szerint a pókerarc nem létezik, sőt még bizonyítani is tudják.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?