A WSOP története 1. rész: A kezdetek

A WSOP története 1. rész: A kezdetek 0001

A WSOP (World Series of Poker) jelenleg a világ legnagyobb pókerverseny sorozata, melyet minden év májusának végétől július elejéig (de valójában novemberig) rendeznek meg. Ez a világbajnokság 62 külön versenyből álló megmérettetés (folyamatosan növekszik ezek száma, vagyis mondjuk azt, hogy kb. ennyi versenyből áll), olyasmi, mint egy bármilyen, például atlétikai VB, amelyen több sportágban mérik össze tudásukat a sportolók. Ez itt is így van. A versenyek nevezési díjai és szabályai eltérnek egymástól, amely eltérések majdnem minden esetben eltérő stratégiát is kívánnak meg. Ennek a versenysorozatnak a története éppoly szerteágazó és izgalmas, mint a megrendezett versenyek maguk.

És elkezdődött...

Az egész a II. világháború után nem sokkal indult útjára, amikor az európai kontinens országai épp hogy elkezdték a háborús sebeik gyógyítását, de az Egyesült Államoknak a területén kevés harc folyt (igazából Pearl Harboron kívül nem sok kár érte az USA területét) így nem az újjáépítéssel, hanem a fejlődéssel tudtak foglalkozni. Ez ugyanígy volt a már akkor is a szerencsejáték fővárosának tartott Las Vegasban is. Itt már abban az időben folytak nagy póker összecsapások, de ez a mai készpénzes játékokhoz hasonló póker volt. A versenypóker még nem létezett, de 1949-ben egy híres / hírhedt szerencsejátékos, Nicholas Dandolos (becenevén Nick a Görög) - aki nagy téten játszott pókert majd minden nap - egy szokatlan kéréssel fordult Benny Binionhoz, a Horseshoe Casino akkori főnökéhez. Az ötletet valószínűleg Nick hiúsága sugallta, mert szerette volna megtudni, hogy ki a jobb pókeres és ezt az akkori szabályok szerint csak az határozhatta meg, hogy kinek van több pénze, amit elveszíthet vagy kockáztathat.

Az ötlet egy párbaj (heads up) maraton volt, amelyet Binion meg is rendezett Dandolos és Johnny Moss között azzal a kikötéssel, hogy közönség előtt játsszák a maratoni viadalt. Ez végül 5 teljes hónapig tartó összecsapássá terebélyesedett, amely alatt csak alvásra, tisztálkodásra és evésre volt lehetőség. A két játékos minden pókerfajtában összemérte tudását egészen addig, míg Dandolos elvesztette utolsó zsetonjait is. Ekkor felállt és a következő emlékezetes mondatot mondta: "Mr. Moss, I have to let u go." (Mr. Moss, kénytelen vagyok elengedni). Johnny Moss pedig nem ellenkezett - érthető, hiszen közel 2 000 000 dollárral vastagabban állt fel az asztaltól.

A legenda útnak indul

Az 5 hónapos összecsapásból született meg Binion fejében a World Series of Poker alapötlete, azaz útnak indult a póker világbajnokság. Binion 1970-ben összeszedte az akkori pókeresek legjobbjait (ez leginkább az USA-ra korlátozódott, mert bár az alapokat máshol is ismerték, mégis csak Las Vegasban volt a "központ"). Így a kezdeményezéshez csatlakozott Amarillo Slim Preston, Doyle Brunson, Treetop Straus, Johnny Moss, "Corky" McCorquodale, Aubrey Day, Puggy Pearson, Jimmy Casella, Bill Boyd, Syd Wyman, Long Diddie és Jimmy a Görög is. Ez még mindig nem volt a mai versenyekhez fogható megmérettetés, csak ugyanolyan készpénzes játék, mint az addigi összes és egy meghatározott idő után a résztvevők szavazással döntötték el, hogy ki játszott akkor a legjobban.

A verseny születése

A hagyományos megközelítés nem volt népszerű sem a média sem pedig a nézők körében, valamint nem lehetett megállapítani azt, hogy ki a legjobb valójában. Nem emelkedtek a vakszintek és így nem esett ki senki, nem ültettek senkit sehová és így nem volt fokozatosság sem a játékban. A győztest mindig szavazással döntötték el, ami titkos volt és csak a játékosok szavaztak, de először mindenki saját magára. Ezek után csak akkor tudták meg hogy ki a legjobb, amikor a második legjobbra kellett szavazniuk.

Először a Los Angeles Times egy a játékot nagyon kedvelő újságírója, Ted Thackrey Jr. állt elő az ötlettel Amarillo Slim-nek, hogy valahogy meg kellene reformálni a játékot, és valamilyen izgalmasabb, versenyszerűbb formát kellene adni neki. Ha ugyanis azt akarják, hogy a sajtó és ezzel együtt a közönség is nagyobb érdeklődést tanúsítson, akkor muszáj valamilyen követhető struktúrát csinálni a verseny számára. Kell egy igazi győztes, kell a dráma - egyszóval egy igazi bajnokságot kellene fabrikálni a versenyből.

A WSOP története 1. rész: A kezdetek 101

1971-re a Binion és kis csapata "megszülte" az új szabályokat. Ez lett aztán minden freezeout alapja. Hat játékos ült össze, mindenki 5000 dollárt adott a közösbe (ez ma a beülő összege), és a ma ismert kieséses rendszerben addig játszottak, amíg csak egy valaki nem maradt, aki aztán büszkén távozhatott az első WSOP fődíjával, azaz 30.000 dollárral! Ez a "valaki" pedig újra Johnny Moss lett, aki így megvédte 1970-es "voksolásos" címét és ezzel ő lett a WSOP történelmének első hivatalos bajnoka!

Binion fantáziája pedig szárnyalni kezdett. Egy évvel később a torna után egy újságírónak, Mary Ellen Glass-nak már így nyilatkozott: "Óriási itt az érdeklődés a póker iránt. Tavaly még hat ember játszott, idén 13-an ültek asztalhoz, jövőre ha minden jól megy már több mint 20 ember lesz! Még az is elképzelhető, hogy utána akár 50 vagy még több emberrel rendezzük meg a versenyt!" - majd Binion egy kis szünetet tartott - "...talán..."

Végül ez nem így alakult, hanem sokkal jobban. De ez már egy következő történet lesz...

  • MORiARTY: A PartyPoker $16.000 WSOP álom csomag freerolljának kvalifikációs időszaka hamarosan befejeződik! Még nincs késő regisztrálni!
  • PokerNewser: Terrence Watanabe minden idők eddigi legnagyobb összegét hagyta ott a Las Vegas-i kaszinókban.

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Versenyek

Kapcsolódó Játékosok

Mi a véleményed?