Megjelent a Póker Magazin 25. száma!

Megjelent a Póker Magazin 25. száma! 0001

2011 első lapszámában megpróbálunk kicsit több teret engedni annak az igen fontos témának, ami nevesíti ugyan a pókert, de valójában semmi köze a pókerhez.

Ha valaki egy kicsit is jártas a pókerben, akkor viszonylag hamar képes eldönteni, hogy hova sorolandó tevékenység az. Nem kell komoly szaktekintélynek, a témában jártas lelkes érdeklődőnek vagy gyakorlott kutatónak lennie senkinek sem ahhoz, hogy átélje, elszenvedje az első blöff okozta sokkot, mikor a nyerő lapot dobadták el vele úgy, hogy a híváson, emelésen kívül csupán csak egy gúnyos mosolyt tudtak felmutatni ellene.

Ez az érzés nagyon hamar elérkezik mindenki életében, aki hajlandó időt áldozni a pókerre, mert igen gyakori szokás lett, hogy bizonyos pókerjátékosok kifejezetten arra játszanak, hogy a „szerencsés játékos”, aki abban a leosztásban a jó lapokat kapta, ne nyerjen és ezt a tudtára is adják mindenki szeme láttára azonnal a „látod, te szerencsés, hogy jártál?” nézéssel és a bár nem kötelező, de mindenképp megsemmisítő hatású, hideg zuhannyal felérő mutatással. Ezt általában nevetés, kinevetés és elismerő szavak, bólintások követik, amelyek hol egyik, hol másik irányba indulnak a két érintett játékos felé, pozíciótól függően. Ilyen esetben elmondhatjuk, hogy a „szerencsés játékos” nem volt a maga szerencséjének kovácsa, átadta inkább a kalapácsot másnak és félreállt az üllőtől.

De vajon miért tette ezt? Nem elég, hogy szerencséje volt és sokkal jobb lapokat kapott, mint ellenfele? Reméljük, hogy erre és az ehhez hasonló, e témát boncolgató idegtépő kérdésekre megkapjuk a választ. Valamikor, valahonnan, valakiktől. Egyetlen dolgot kéne beleírni egy képzeletbeli petícióba, amit a pókertársadalom minden tagja aláírna és átadna a felsőbb hatalomnak: a témában kompetens döntéshozók között legalább egy olyan ember legyen, aki a fentihez hasonló értelemben legalább egyszer életében volt már „szerencsés”, állt már a szerencsés oldalon.

Címlapunkon az a fiatalember látható, aki olyan munkahelyet szerzett magának, amilyenről a legtöbb pókeres álmodozni szokott. Egy évig tartó támogatást és emellé tisztességes fizetést kap, hogy megmutathassa a világnak, de leginkább önmagának, hogy mire is képes álomkörülmények között. A vele készült interjúval próbáljuk kicsit bemutatni, megismertetni Olvasóinkkal az álomállás nyertesét, Nagy Gábort.
Rendhagyó eseményről számolunk be 300 című cikkünkben. Nem ritka, hogy egy társaság, csoport, vállalat vagy egyéb tömörülés olyan versenyt szervez tagjai számára, ami kizárólag nekik szól, értük jön létre. Ez esetben sem volt ez másképp, csak a résztvevők és a szervezők társadalmi, közalkalmazotti besorolása volt némiképp speciális. Az izgalmakban bővelkedő, színvonalas és szórakoztató eseményen ott voltunk és az egyik szervezővel készítettünk interjút.

Luigi, neves cikkíró kollégánk, akit bizonyára nem nagyon kell bemutatnunk senkinek, új mezsgyére lépett, megnyitotta pókertermét. Megkérdeztük a miértekről, körülményekről, célokról és ő készségesen válaszolt is.
Lapunk gerincét képező cikksorozataink természetesen folytatódnak és megpróbálunk általuk ismét átadni némi tudáshalmazt, szórakozáscsomagot, vagyis a nyerő lapot ismét megjátszásra nyújtjuk át.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?