Interjú Joe Navarroval, a nem verbális jelek szakértőjével

Interjú Joe Navarroval, a nem verbális jelek szakértőjével 0001

Joe Navarro az elmúlt 25 évét az FBI kötelékében töltötte és gyanúsítottak, lehetséges kémek valamint terroristák kihallgatásával foglalkozott. A Kém- és Terrorelhárítási osztályon Navarro elsajátította a nem verbális jelek olvasásának tudományát. 2003-ban visszavonult az FBI-tól, majd Annie Duke és Phil Hellmuth megkeresésére kidolgozta, hogyan alkalmazhatná ismereteit a póker területén.

Az elmúlt évtizedben a világ legjobb játékosait oktatta a jelek olvasására, és két könyvet is publikált a témában Olvasd őket, és kaszálj! valamint 200 Árulkodó Jel a Pókerasztalnál címmel.

Navarro a héten interjút adott nekünk, amiben megosztotta, mit is érdemes feltétlenül tudnunk a nem verbális jelekről.

PokerNews: Mi volt a beosztása az FBI-nál, és mi vezetett onnan a pókerig?

Joe Navarro: Mindenek előtt ügynök voltam az FBI-nál. A nemzetközi biztonsági hatóságok tagjaként az elsődleges feladatom az ellenséges kémek leleplezése volt. A programon belül volt egy hat fős ügynökökből álló csapatunk, ami viselkedési minták megfigyelésével foglalkozott. Az én specialitásom a testbeszéd, és az emberi viselkedés megértése volt. Közel 13 évig foglalkoztam kizárólag ezzel, visszavonulásomat követően pedig tanítani kezdtem szintén az FBI-nál. Annie Duke és Phil Hellmuth kerestek fel - annak ellenére, hogy semmi közöm nem volt a pókerhez - azzal, hogy szeretnének többet megtudni az emberi testbeszédről.

Mik voltak az első jelek, amiket kiszúrt a pókerezők körében?

Ez remek kérdés. A zsetonokkal és kártyákkal kapcsolatos jeleken kívül az első, amit észrevettem, hogy ugyanazok a minták figyelhetőek meg az éppen partiban lévő játékosok esetében, amiket korábban egyes terrorista- és kéminterjúk során már volt alkalmam feltérképezni. Ugyanazokat a magabiztossági megerősítő mechanizmusokat látom, mikor egy játékos őszintén játssza meg a keze erejét, és ugyanúgy észrevehetőek az információk álcázására kifejlesztett mesterséges viselkedésminták is. Ez számomra egyfajta bizonyítékot jelentett, hogy mindannyiunknak nagyon hasonlóan működik az agya ha a viselkedési mintákról van szó és foglalkozástól függetlenül alkalmazzuk ezeket információink leplezésére.

Milyen tanácsokat adna valakinek, akinek még nincs élő pókeres tapasztalata, akár 21-hez közeledő kezdőről legyen szó, akár olyasvalakiről, aki most kényszerül áttérni az online játékról az élő asztalokhoz?

Nekik annyit, hogy jobb, ha igyekeznek [nevet]. Rengeteg pókeres van, aki sok pénzt és időt ölt bele, hogy kiismerje ellenfeleinek testbeszédét az utóbbi években, hogy előnyt szerezzen az asztaloknál. A másik, hogy leszögezzük, senki sem tudja igazán milyen fontosak is a pókeres jelek, mivel jelentőségük nagyon szituációfüggő. Elmondhatom, hogy az olyan játékosok, mint Duke, Hellmuth, Greg Raymer, vagy Antonio Esfandiari - ezek mind olyan nevek, akikkel együtt dolgoztam - sok nagyon fontos döntést hoztak már meg szinte kizárólag az ellenfél testbeszédjének megfigyelésére alapozva. Ők fel tudták ismerni ezeket a helyzeteket, mert kifejlesztették az ehhez szükséges képességet, de ha mert tudták volna mire figyeljenek elúszott volna számukra az adott leosztás.

TJ Cloutier egyszer azt mondta, "Azt hittem mindent láttam és hallottam már pókeres karrierem 40 éve során, de amikor meghallottam Joe előadását a viselkedési mintákról, elkezdtem jegyzetelni." Van ehhez hasonló kedvenc "tényleg működik!" pillanata valamelyik profitól, és mennyit tanult Ön a játékról?

Amikor 2005-ben elkezdtem a pókerrel foglalkozni az első számú jelekkel foglalkozó könyv Mike Caro A póker titkai című könyve volt - amit egyébként bátran ajánlok mindenkinek. Ami viszont rögtön feltűnt, hogy mindössze 50 jelet dolgoz fel a könyv, amik nagy része kizárólag az arccal és a kezekkel foglalkozik, de a test többi részével nem igazán. Nem említette a nyakat, az ujjakat, a torzót, a lábakat. Ezen annyira megrökönyödtem, hogy mikor megírtuk az Olvasd őket, és kaszálj!-t, hirtelen már 50 helyett 140 jelnél jártunk. Egyszerűen meg voltam lepve, hogy előttünk még senki nem foglalkozott a teljes testbeszéddel. Így azok a játékosok, mint Cloutier és Hellmuth - akik az első osztályomat jelentették - szintén hitetlenkedve fogadták, hogy mennyi mindent meg lehet állapítani valakinek a lábtartásából. Soha azelőtt nem hallottak róla. A másik, amire hamar ráébredtem, hogy a pókeresek egyszerűen soha nem unják meg a tanulást. Az ő tudásszomjuk ösztönzött arra, hogy kiadjam a második könyvem ebben az évben, 200 Árulkodó Jel a Pókerasztalnál címmel. Kijött Kindle-re, és papírkötésben is nagyjából három héten belül. Az Olvasd őket és Kaszálj!-t 11 nyelven adták ki, az 200 Árulkodó Jel a Pókerasztalnál pedig alig 3 hét alatt 12,000 példányban fogyott. A 200 Árulkodó Jel a Pókerasztalnál szépsége, hogy úgy készült, hogy a pókeresek könnyedén magukkal vihessék, és akár a telefonjukon, játék közben is használhassák.

Italért nyúlni egy parti közben például az egyik klasszikus mozdulat. Ez az erő vagy a gyengeség jele?

Ez egy nehéz kérdés, mivel az adott szituációban mindent figyelembe kell vennem. Például ha egy játékos az italáért nyúl, hátradől, és a másik kezét a mögötte lévő szék támlájára teszi, akkor a területét védi. Minden esetben, ha egy játékos több területet követel magának mint amennyi adott számára alaphelyzetben, akkor igen erős. Ha gyengék vagyunk, akkor kevesebb területet sajátítunk ki, szóval, ha az adott játékos úgy nyúlt az italáért, hogy közben ügyelt rá, hogy ne nagyon hagyja el az addigi komfortzónáját, akkor jó eséllyel marginálisnak érzi lapjait.

A blöffölés hozzátartozik a pókerhez, de a játékosok rendszerint izgatottak, miközben blöffölnek. Mire kell figyelnie az éppen lap nélkül hívó játékosnak, hogy ne lehessen leolvasni valódi gyengeségét?

Az óráimon azt szoktam mondani, hogy miután kiszámolták az adott helyzet esélyeit, és végeztek a matekkal, valamint a meghozták a döntést, a továbbiakban nem törődjenek a szituációval, ha erősek, ha gyengék. Hasonló a dolog módszertana, mint a színészkedéskor. Válassz egy szerepet, amit meggyőzően tudsz előadni, és helyezkedj mindig abba. Ne gondolj az adott leosztásra! A profikkal, akikkel dolgozom, igen hasznosan működik ez, mivel amint meghozták a döntést, arra kezdenek koncentrálni, hogy úgy csináljanak, mint mit tudom én, Clint Eastwood, vagy egy másik színész. Az agyunk csak egyetlen akcióra képes hatékonyan koncentrálni, ezért a színészkedés jól eltereli a figyelmet az adott leosztásról.

A napszemüveg viselésének kérdése mindig is megosztotta a játékosokat. Gondolja, hogy engedni kéne a használatukat? Tulajdonképpen mekkora előnyt nyújtanak?

Nos, amikor a póker szabályai kialakultak, még nem voltak napszemüvegek. Személy szerint én nem támogatom a használatukat, ahogy egyébként a kapucnikat sem kedvelem. Ennyiből egy burkát is húzhatnánk a fejünkre [nevet] - egyszerűen túlságosan befolyásolja a játékot. Ezen kívül összességében 4 év alatt arra jutottam, hogy a napszemüveg nem akkora előny, mint azt sokan gondolják. A legtöbb napszemüvegből ugyanis kilátszik a játékosok szemöldöke, ami rengeteg árulkodó jelet rejt. Ha például erős kezet kapunk, a szemöldökünk megemelkedik, mintha csak egy régi ismerőst üdvözölnénk, ez hívják gravitációs felismerő reakciónak. A szemkörnyéki ráncok és izmok mozgását nem rejtik el a szemüvegek, ezért számomra ez könnyen felismerhető. Mégis azon a véleményen vagyok, hogy érdemes mindenki számára azonos esélyeket biztosítani a pókerasztalnál ilyen téren.

Milyen gyakran nyílik lehetősége rá, hogy leüljön pókerezni, és gyakorolja a tudományát?

Olyan három havonta egyszer, van egy baráti partink Tampa Floridában. Nagyjából 5 dollárból eljátszunk egész este [nevet], és ennyi. A kutatásaimhoz viszont eljárok kaszinókba, és megfigyelek négy, hat asztalt. Így számos érdekes jelet találok, amit a partik után szembesítek is a játékosokkal, hogy lássam helyesek voltak-e a megfigyeléseim. Először nem igazán bíztak bennem, de mióta többen hallották a nevemet, hajlandóak megosztani a kezeiket, és valahogy mindig módot találnak rá, hogy elmeséljék legutóbbi bad beat történeteiket. [nevet].

Bármi, amit még megosztana az olvasókkal?

Legyenek résen, hogy a testünk folyamatosan információkat közöl a környezetünkkel. Kimutatjuk az érzéseinket, a pillanatnyi hangulatunkat az akaratunk ellenére is. Míg a "pókerarc" talán létezik, a "pókertest" semmiképpen sem. Valamelyik testrészünk mindig elárulja, hogy éppen erős, vagy gyenge kézzel ülünk.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?