Sokaknak fáj az élő közvetítés, pedig mérföldkő lehet a szellemi sporttá válásban

Sokaknak fáj az élő közvetítés, pedig mérföldkő lehet a szellemi sporttá válásban 0001

Nagyon érdekes, hogy a majdnem élő közvetítéseknek köszönhetően mennyire megváltoztak a nagyobb pókerversenyek.

Gondoljunk csak bele, micsoda segítség, és teher is egyben a körülmény, hogy sok esetben 5 perc késéssel megtudhatod, mások mit játszottak egy kiemelt asztalnál, másnapra pedig az is kiderül, mivel dobatott egy bizonyos leosztásban az ellenfeled.

Jelenleg, ha nincs egy kisebb csapat mögötted, és nem csekkolod a szünetekben, vagy az adott napot követően mit, hogyan játszottak ellenfeleid, akkor óriási mennyiségű információtól fosztod meg magad. Ennek persze inkább csak egy verseny késői szakaszában van jelentősége, akkor azonban felbecsülhetetlen.

Ha megnézzük az élő közvetítésünkben szereplő leosztásokat mondjuk az utolsó három asztalnál, szemmel látható eltéréseket figyelhetünk meg a korábbi, ilyenkor szokásos akciókkal szemben. Lehet ugyan, hogy csak a játékosok lettek ügyesebbek, aktívabbak, és agresszívebbek, de valószínű, hogy inkább a plusz információknak köszönhető a soha nem látott mennyiségű 3- és 4-bet.

Sokan persze nem tartják szerencsésnek az újítással járó háttérmunka-kényszert, de én amondó vagyok, minden, ami új szinteket nyit a metajátékban hasznos a póker számára.

Különben is, nem ez az első eset, hogy az új idők szava átmenetileg sarokba szorítja és alkalmazkodásra kényszeríti a játékosokat.

2001-ben például a pókervilág megmondói egy emberként tiltakoztak a kártyakamerák ellen. Henry Orenstein, és a szektorban üzleti lehetőséget látó vállalkozások azonban nem nagyon foglalkoztak a profik panaszaival: a nézők kíváncsiak rá, mi van nálatok, azokban a szituációkban is, amikor nem kerül mutatásra sor, jobb ha mielőbb hozzászoktok - mondták.

A 2003-as WSOP már egy az egyben az új technológiával ment le. Össze lehetne ereszteni az új módszer és stáb végtermékét a korábbi ESPN-es világbajnoki közvetítésekkel. Biztosan akadnának a régi felvételek hangulatához nosztalgikusan kötődő nézők, végül azonban mégiscsak gyalázatosan egyenlőtlen küzdelem lenne.

A profik azóta el is fogadták, sőt már természetesnek veszik, hogy a tömegek látják, mit és hogyan játszanak le. Hiába vizionálták korábban saját végnapjaikat, a fejlesztés valójában az aranykort hozta el számukra. A két lap ismerete ugyanis nem helyettesíti a tudást. A néző, aki nem érti mire figyeljen, aki a döntéshozó rendelkezésére álló információk csak legfeljebb 4-5 százalékát láthatja a képernyőn keresztül, nem kap jelentős segítséget. A profi, aki emiatt tízszer, hússzor annyi új játékostól kap akciót, mint korábban; igen.

Nem lesz ez másképp a majdnem élő közvetítéssel sem. A tömegek számára ez egy természetes elvárás. A társadalmi gazdasági viszonyok a közvetlen, a gyors, a promt irányába terelik a tartalomszolgáltatást, miért kéne hát július 26-ig várnom, hogy lássam mi folyik Vegasban? (Annak ellenére, hogy érdekelni fog a későbbi szépen vágott összefoglaló)

Ben Lamb még egy ukrán fordítót is segítségül hív, hogy olvashassa egyik ellenfele tweetjeit

.

A profiknak azonban nem szabad fogyasztóként szemlélni a rendszert. Szép is lenne, ha egy focista úgy ülne le a saját meccse elé, hogy közben felbont egy sört, és várja, hogy mikor lassítják ki a gólját, különösen, ha jövő héten idegenben jön a visszavágó. Ehelyett információkat és leakeket keres, amiket a megfelelő szituációban kihasználhat. Ha itt, és szinte minden más játékban elfogadott az ilyesmi, miért ne lehetne a pókerben is az?

Próbáljuk meg belátni, a média túlhatalmának nyomására hozott újítás nem mindig valami ördögtől való rombolás, és nem is a "nagy élő versenyek, és a WSOP vége". Egyszerűen a szellemi sporttá válás egy újabb, természetes velejárója, a háttérmunka szerepének növekedése. Nem bug, feature.

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Versenyek

Mi a véleményed?