Strategia Kristyvel, 2. rész - Andrew Seidman

Strategia Kristyvel, 2. rész - Andrew Seidman 0001

Múlt héten indítottuk el podcastunkat, amely a Strategy with Kristy nevet kapta. Az első részben Andrew „balugawhale” Seidmannel, Kristy Arnett coachával beszélgettünk. Ezen a héten két témát dolgozott fel a stáb: a helyes nuts-vs-air arányokat, és néhány szituációt a posztflop játékról.

Itt egy csipet ízelítő az eheti adagból:

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam a segítségeddel a kurzus második részében, a helyes nuts-vs-air eloszlás. A hallgatóknak el tudod magyarázni, miből maradt ki mindaz, aki ebben a témában eddig nem merült alá?

A múltkor beszélgettünk a polarizált kézskálákról. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy mikor van nálad szemét és mikor van nálad a tuti. Csakhogy, a játékosok egy valamit nem csinálnak jól evvel kapcsolatban, vagy egyszerűen nem fordítanak rá elég figyelmet: az egész játékukat nézve tudniuk kell a számokat arra vonatkozóan, hogy hány alkalommal blöffölnek és milyen arányban van náluk a nyerő lap, amikor értékért hívnak. Akkor van előnyünk ebből, amikor jó és megbízható játékosok ellen játszunk, mondjuk a következő szituációban: „Az ellenfelünk egy polarizált kézskálát akar reprezentálni, de észrevesszük, hogy túl sokat blöfföl. Ha ismerjük a nuts-vs-air arányát, hogy milyen gyakran blöfföl és mutatja meg a tutit, akkor nem kell minden esetben dobnunk ellene.” Sokféleképpen válaszolhatunk erre. Az emberek általában így reagálnak: „Vagy blöfföl, vagy megcsinálta a kezét” és a két kimenetel közül próbálnak választani. De van egy olyan út is, amikor a két állítás egyszerre igaz. Ilyenkor valahogy így kellene kinéznie a kérdésünkek: „Milyen gyakran van nála a tuti a blöffjeihez viszonyítva?”

Nyilván sok extrém példával lehetne illusztrálni ezt az arányszámot, herocallokkal, amikor az ellenfeled rád borítja az asztalt riveren, te pedig legalsó párral adsz meg, de ez igazából sokkal gyakoribb és közel sem ilyen látványos, ha az ember tisztában van vele. A legegyszerűbb példa a folytatólagos hívások megadása. Ha valaki túl sokszor hív folytatólagosan, akkor valószínűleg alacsony a nuts-vs-air aránya, vagy legalább is nincs egyensúlyban. Emögött is az az ötlet, hogy reprezentáljon egy olyan handet, amely rendelkezik értékkel, függetlenül attól, hogy megvan neki, vagy sem. Ha valaki preflop emel a gombról (ahol az emberek 70 százaléka emel), majd megadsz és jön egy király-hét-három flop. Amikor folytatólagosan hívnak akkor király párt, vagy valamilyen szettet reprezentálnak. Szóval, hogy ki legyen ellensúlyozva a játékuk minden kilenc-nyolc, ász-bubi és bármi más amit nem talált el a flop ugyanúgy beletartozik abba a skálába, amely lapokkal folytatólagosan hív. Nos ezt nem igazán találod meg minden játékosnál.

A Coaching Kristy második részében arról is beszéltünk, hogyan lehet abból előnyt kovácsolni, ha valaki túl sokat, vagy nem eleget blöfföl, és az is szóba került, hogyan játszunk ugyanazzal a kézzel többféleképpen: mondjuk a gombról egy jó játékos ellen, aki figyeli hogy milyen gyakran blöffölünk a flopon, vagy egy teljesen más karakterisztikájú ellenféllel szemben. Egy leosztás ugyanis akkor dől el, amikor meghatározod az irányt.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?