Az én első versenyem: az online profi Mark "P0ker H0" Kroon

Az én első versenyem: az online profi Mark "P0ker H0" Kroon 0001

Minden pókeres kezdte valahol – általában a tévében látták, általában online játszottak először, megvan mindenkinek az első tornagyőzelme, az első $5.000-s pot elvesztésének emléke. Új sorozatot indítunk, melynek címe My First (az én elsőm) különböző pókerprofikat faggatunk, milyen volt az ő első jelentős pókeres élményük. Ebben a rendszertelenül jelentkező sorozatunkban Mark Kroont kértük meg, hogy idézze fel az első pillanatot, amikor onlinepóker-profinak akart állni.

Kroon neve nem biztos, hogy ismerős lesz számodra, de az online közösségben sokan ismerik a „P0ker H0” nicket. Ő már szinte őskövületnek számít, hiszen azelőtt online profi volt, hogy erre a státusra foglalkozásként tekintettek volna. A kezdetektől ott volt, játszott egészen a Fekete Péntekig, amely aztán a megélhetését is veszélybe sodorta. Kroon nyereményeinek nagy része online született, de élőtornákon is nyert $219.965-t.

A Wisconsin államban élő Kroon nem csak egy online legenda, az online közösség egyik pillére is. Kroonnak vagy egy bárja a Player’s Bar Madisonban – egy egyébként ugyanaz a hely, ahol Phil Hellmuth költötte a pénzét kollégistaként, amíg a University of Wisconsin-ra járt. A bárban egyébként sok olyan játékos megfordult, aki később profivá vált, köztül Phil Galfond is, aki szintén a Wisconsini Egyetemen tanult.

Mikor vetted észre először az igényedet, hogy online profi legyél?

Amikor először online játszottam, már tudtam. Phil Hellmuth már akkor is az Ultimate Bet profija volt. Szerveztek versenyeket, amely szatellitek volt az Arubába, és az első évemben 12 ilyen túrára nyertem helyet. Egy ilyen túra $15.000-t ért, minden szatelliten játszottam, mindenkit ismertem, aki bejutott egy ilye arubai tornára, ráadásul úgy, hogy sosem találkoztam velük. Beszélgettem velük online, többekkel megbeszéltük, hogy leülünk egy sörre, ha eljutunk Arubába.

Nagyjából 50 embernek lógtam sörrel, mire először Arubába mentem, kerestek is. Amint beléptem a pókerterembe, mindenki azt üvöltözte, hogy „H0”. Annie Duke is ott volt, hirtelen ő is rám nézett, de nem igazán értette, hogy mire fel a skandálás. Elmeséltem neki, hogy nyertem 12 beülőt. Erre ő azt felelte: „Az nagyszerű! Mi is gondolkodunk egy online terem beindításán, erről majd beszéljünk később.”

Nem igazán foglalkoztam ezzel a részével. A következő évben mentem a World Series of Pokerre, és ott megint összefutottam Annie Duke-kal, aki így köszönt: „H0, már teljesen kiment a fejemből, hogy beszéltünk, de jó is hogy itt vagy. Az UB-val elég sokat tárgyaltunk mostanában. Nem akarsz UB-s pólóban játszani?” Akkor még nem volt divat a patchek használata, ezért egyenpólóban kellett játszani. Én akkor igent mondtam a felkérésre.

Nem kellett aláírnom semmit, de jól ment a játék, több tornán is sokáig játékban maradtam, egy-két tévéközvetítésben is feltűntem. Egyszer, amikor otthon ültem, Annie felhívott a következő szöveggel: „H0, nem tudok elmenni Foxwoods-ba, nem lenne kedved beugrani helyettem? Fizetjük a $10.000-os beülődet, csak játszanod kell és elcsevegni az online szatellitről bejutottakkal egy fogadáson. Na?”

Kiszellőztettem a fejem, majd azt mondtam: „Persze, hogy vállalom! Imádnám!” - szóval én lettem a házigazda, amikor megérkeztem a szállodába, egy bőröndnyi UB-s ruha volt ott, sapkák, ingek, pólók, mindenen UB logó. A következő napon pedig már az én képem volt kint a terem honlapján. Az egész mellbevágott. Ideges lettem és féltem, de jól esett, hogy mindenki megtudta, hogy profi vagyok. Hirtelen azért fizettek, hogy játsszak.

Ez 2004-ben volt, amikor először megjelent az online póker. Beteg volt. Az egésznek az volt a legjobb része, hogy a következő évben úgy sétáltam be az Arubába, mint a profik egyike. Akkor lettem 11. az Arubában. Amikor az utolsó két asztalon játszottunk olyanokkal, mint Chris Moneymaker, Chris Ferguson, John Juanda, Layne Flack és Eric Brenes – utóbbi végül meg is nyerte. Akkor voltam először profiként élő tornán, nagyszerű volt ilyen nevű játékosokkal együtt játszani. Olyan volt ez, mint egy álom. Az egészért pedig Annie Duke-nak tartozom köszönettel. Ha akkor nem veszem fel a telefont, akkor nem kapom meg a szerződést, és nem változik meg az életem.

Hogyan választottad a „P0ker H0” nevet?

Amikor először online pókert játszottam, akkoriban a kedvenc játékom egy NASCAR-program volt, amellyel szintén lehetett a neten játszani, mások ellen. Az egyik srác ebben a játékban „Crashing Ho”-nak nevezte magát, mert minden ellenfelét szarrá törte, minden egyes versenyen. Viccesnek találtam a nevét, és nagyon megtetszett. Ezért lett „P0ker H0” a nickem. Arra pedig már nagyon büszke voltam, hogy az UB „H0” feliratú pólókat kezdett árulni.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?