Legendák a világ leghosszabb pókerjátszmájáról

Legendák a világ leghosszabb pókerjátszmájáról 0001

Tombstone. A vadnyugati egykori legveszélyesebb települése.

Aranyásók, pisztolyhősök, kurtizánok és hamiskártyások otthona. Ennek az elhagyatottan is rettegett, állítólag kísértetjárta városkának köszönhetjük - számtalan egyéb legenda mellett - a világ minden bizonnyal leghosszabb pókerpartiját, amely a feljegyzések szerint 8 évig, 5 hónapig és 3 napig tartott. A Monday Night Grind második adásában megemlített érdekességről, egy kicsit bővebben:

A városka történelme az 1870-es évekig nyúlik vissza, amikor egy kalandvágyó aranyásó, Ed Schieffelin kiszemelt magának egy biztató küllemű sziklás területet. "Jó lelőhelynek ígérkezik" - gondolkodott hangosan a legenda szerint, mire az egyik közelben állomásozó katona felhorkant: "Csak a saját sírkövedet találod azok között a hegyek között."

Ed az intést figyelmen kívül hagyva, nem törődött az akkor még nagyon is reális apacs fenyegetéssel, és a következő évben, egészen pontosan 1878 februárjában úgy döntött, csak azért is szerencsét próbál. Végül természetesen sikerrel járt, az általa talált ezüstlelőhelyről származó minták meggyőzték a környékbeli befektetőket és decemberre már postaszolgálat is működött az újonnan nyitott tárna mellett. A katona figyelmeztetése nyomán Tombstone, vagyis sírkő, kriptakő lett a kicsiny település neve, amely a baljós ómen ellenére, igen gyorsan terjeszkedett.

Olyannyira, hogy 1879-ben a híres békebíró, Wyatt Earp is a városba költözött, hogy a fivére által felügyelt városkában jól jövedelmező vállalkozásba kezdjen: szerencsejáték-szalont nyitott, ahol később legjobb barátja, Doc Holidayis munkához látott. A kor egyik legismertebb pisztolyhőse és kártyása jó darabig faro osztóként dolgozott a környéken.

Nem sokkal ezután, 1881-ben megnyitotta kapuit, a korabeli New York Times szerint csak "a legvadabb szórakozóhelyként" aposztrofált Bird Cage Theater, amely második, végleges nevét, a szórakoztató hölgyszemélyzet fellépőhelyéül szolgáló, plafonról lógó hatalmas ketrecekről kapta. A "színház" éjjel-nappal üzemelt, míg szolgáltatásai, a korabeli igényekhez mérten, folyamatosan bővültek.

Így történhetett, hogy a Bird Cage alagsorában tágas bűnbarlangot rendeztek be, amelynek egyik, exkluzív asztalánál, minimum 1.000 dollár beülővel kezdődő pókerjátszma folyt.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen nem egy érdekes történet, és szájhagyomány útján terjedő legenda maradt ránk a Bird Cage idejéből! A később felvásárolt és turistalátványossággá alakított színház, a mai napig több, mint 140 pisztolygolyó nyomát őrzi; falai közt pedig szerény becslések szerint is legalább 26 gambler lehelte ki lelkét.

Legendák a világ leghosszabb pókerjátszmájáról 101

Hasonló szomorú események előszobájában járt egyszer Johnny Ringo, a törvényen kívüli cowboyok egyik bajkeverője is, amikor riválisa, a fogorvosból szerencsevadásszá szegődött Doc Holiday leszólította. "Van kedved farot játszani? Ez a legfelkapottabb játék a városban."

A faro nevű - leginkább a rulett és a balckjack szerelemgyerekeként számon tartott - vadnyugati szerencsejátékról tudni kell, hogy a játékban használt korabeli osztódoboz, egy Holidayhoz hasonló, ügyes delaer kezében, több, mint alkalmas eszköz a csaláshoz.

Így a finom szurkálódást is nehezen viselő Ringo, aki aznapra már végleg a pohár mélyén hagyta a humorát, dülöngélve a pisztolyhőshöz fordult. Elővette a hétköznapokban szél ellen használt, ám a vadnyugaton egy a párbajkesztyű szimbolikus szerepét betöltő kendőjét, majd felé dobta. "Van kedved felvenni a kendőm? Ez a leghalálosabb játék a városban."

Holiday persze - szokásos illuminált állapotában - nem hátrált volna meg a kihívástól, de a helyi Bill Brocius még idejében közbelépett: "Hagy Doc, túl sokat ivott." - kérlelte, mire az ifjú kártyazsonglőr megvetően riposztozott: "Ugyan már! Egész nap nem tudna annyit inni, mint én délelőtt tízig." - ezzel távozott, vagy egy évvel késleltetve kettejük összecsapását. Végül Ringo alulmaradt, bár egyes források szerint halálát nem Holiday, hanem Earp okozta.

Mindenesetre a korábban már említett, több, mint nyolc éven keresztül éjjel-nappal zajló kártyacsatában még mindhárman kivették a részüket. Adolph Busch, George Randolph Hearst, Diamond Jim Brady, vagy Bat Masterson szintén gyakori vendégnek számítottak a külön erre a célra fenntartott asztalnál, amely feltehetően szép kis hasznos hozott a Bird Cage üzemeltetőinek.

A közel nyolc és fél év alatt, becslések szerint, több tízmillió dollár cserélt gazdát itt, ami a kor árfolyamait és a színház 10 százalékos sápját figyelembe véve igen figyelemre méltó összeg.

A pénz azonban tovavándorolt, a bűnbarlang végül 1889-ben bezárt, és 1935-ig nem is nyitott ki. Így mára már csak a suttogva emlegetett kísértethistóriák, a hamiskártyások pisztolypárbajainak nyomai, és persze a szépen felújított környezet, valamint a csodával határos módon szinte teljes egészében megmaradt színházi berendezés emlékeztet a legendás vadnyugati évekre.

.
Aki szeretne bepillantást nyerni a vadnyugat aranykorának egy kicsiny, ám fontos szegletébe, ha teheti, mindenképpen látogasson el az arizonai kisvárosba, vagy nézze meg a vonatkozó, kissé pontatlan, ám így is élvezhető Tombstone című filmet!

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?