Blog GrinderCorey: gondolatok az 1 hónap: 1 millió kihívásról

Blog GrinderCorey: gondolatok az 1 hónap: 1 millió kihívásról 0001

A mai napon a kihívás van terítéken és ezzel kapcsolatban mondom el a gondolataimat. Egy kis hiányérzetem van a challenge befejezése miatt. Kavarognak a fejemben a gondolatok ezzel kapcsolatban, de úgy érzem jól döntöttem.

Az eddigi eredményeim mérvadóak lehetnek, mert a 12 session, amit lehúztam tökéletes képet ad a lehetőségekről. Valahol örülök neki, hogy ennyi idő alatt nem sikerült abszolválni a kitűzött milliós határt, mert sokaknak ez egy olyan szám lett volna, (gondolom én) amit nem tartanának valósnak, függetlenül attól, hogy ellenőrizhető volt az egész kihívás lefolyása.

Jelzem, ha nem futottam volna ennyire rosszul akkor EV alapján, úgy gondolom, hogy megközelítettem volna már most a célt. De, ahogy Janó barátom is szokta mondani: "A ha és a volna szavakkal kezdődő mondatoknak túl sok értelme nincsen."

Na, de vissza a tényekhez. 12 session, 300,000-s pozitív eredménnyel, 76 óra játékidő, ami nagyjából 3950 forintos órabért takar. Racionálisan, itthoni fejjel tekintve az eredményt nagyon örülnöm kellene. Mégis ott van bennem az, hogy nem tetszik. Ehhez persze át kellett volna élnetek azt, amit az utóbbi pár hétben nekem sikerült.

Sessiönök12
Játékórák76
Profit300.000 Ft
Órabér3.950

Hogyan is kezdődött?

Az első 2-3 játéknapom parádés eredménnyel zárult, de szeretném kiemelni, hogy sokkal jobban is állhattam volna ha nem nyomnak le két darab 110,000 forintos kasszában kínai barátaim. Ezek a srácok baromi agresszívan játszottak és nagyon jó érzékkel tették be a pénzüket floppon bármire, és remekül turnöltek és rivereltek. Valahol ez a titka ennek a játéknak: "Erős handeket kell kialakítani floppon, turnön, riveren." (Iteopepe)

Ezzel a taktikával játszottak a srácok és amíg bele nem szaladtak egy-egy erősebb bukónapba, addig jöttek is lelkesen. Ezek után már nem láttam őket sajnos, pedig az volt a tervem, hogy a kihívás nagy részét tőlük fogom elnyerni. Egyébként is biztos sok van nekik, az elsősorban piacolással foglalkozó játékosoknak mindig tele van a zsebük. Ezzel kicsit a magyar pénztárcákat is kíméltem volna, éljen a szolidaritás! Persze minden álomszerű lett volna, ha nem megy el a kedvük a játéktól.

Visszatért az a kép amikor is a hagyományosan gyenge kistétes mezőny leül zsugázni. Nehezen csavarsz ki bármit a kezükből, ezzel gyakorlatilag a blöfföt abszolút célirányosan csak speciális ellenfél ellen lehetett alkalmazni. Ha mondanom kell egy esetet amikor nem szeretek játszani, akkor ez az.

Fullringen, ami itthon egyenlőre sajnos tíz fős asztalokról szól és ott ülsz egy teljesen fantáziátlan callozgatós, "ami jó hétszázig az jó hétezerig is" típusú asztalon, na azt nem szeretem. Teljesen le kell redukálnod a játékodat ABC-re és csak annyit tehetsz, hogy szurkolsz, hogy kitartson a kártyád. Mivel elég lassú a handek menete így a hosszútáv eléggé elnyúlhat.

Ha egy olyan swing érkezik, amikor sorozatban elbuksz mondjuk 4-6 favoritként betett handet, akkor csak a szerencsében bízhatsz, hogy aznap pozitívan zársz. Mondanom sem kell, hogy valami ilyesmit éltem át sorozatban. Voltak olyan napok, hogy nem tudtam pluszba fordítani mérleget mert egy-két badbeattel kezdtem a napot, max egál körülire hoztam a végére, teljesen mindegy milyen handet kaptam.

Többségében a Cotton Clubban játszottam és úgy gondoltam, hogy sikerült jó kapcsolatot kialakítanom az osztókkal, hát tévedtem. Nem voltak velem és amikor kellett volna nem nekem csapták, de ez még a kisebb gond lett volna. Az esetek nagy részében csak ki kellett volna tartanom. Nem ment. Ez van, legközelebb több borravalót adok, hátha az segít.

December végéig a füst nagy ellenségem volt, de hála a következetes menedzsmentnek, ez megoldódott január 1-el. A januári játékaim közül kettőt emelnék ki, amikor is egyszer úgy kezdtünk el játszani, hogy Janó-Zsu-Mezősi és én nyitottunk asztalt. Baromira vártam, mert végre egy kicsit pókerezhetünk, gondoltam, és borsot törhetünk egymás orra alá.

Hát akinek borsot törtek az orra alá az én voltam. Gyönyörűen indult az asztalt, minden ismerősöm előtt elkezdtek nőni a zsetontornyok és ekkor Janót és Zsuzsit elültették. Na mondom frankó, welcome to the real world. De Tomi maradt és ez még tetszett is. Nos, aznap este olyan ömlése volt, hogy valami baromi nagy nyerővel cashelt ki hajnal kettő környékén. Természetesen nagyon jól is játszott és e mellé még kifizetéseket is kapott.

Én is szponzoráltam a Mezősi családot vagy nyolcvan ezerrel legalább, de nem bántam. Összességében egy-két ilyen session kellett volna nekem is, és akkor jóval idő előtt mission complete lett volna. Ezt a szakaszt is nyerőben zártam, de nagyon mérges voltam a negyvenezres plusz után, mivel voltam száznegyven körül is. De ugye nem vagyok az a megugrós típus, így az RNG visszavette a nagy nyerő egy részét.

Még egy játékra emlékszem, amit már nem tettem bele a challangebe, mivel borzasztóan eldurvult a játék. Megérkezett éjszaka egy-két mókus, akik úgy elkezdték tolni, hogy 9 és 16 ezer alatt nem tudtunk floppot nézni. Persze a stackek megint csak alkalmatlanok voltak a játékra így egy tili-toli és kinek van szerencsésebb napja, jobb lapja napot tartottam, ami irreális több százezres ingákat jelentett volna. Ez az oka, amiért nem tettem bele. Ja és a vakok maradtak az eredeti 100/200-as szinten, lol.

Ez a krónikája az eltelt napoknak és a 100/200-as játékaimnak. A tapasztalatom az, hogy a magyar termek remekül működnek a saját szintjükön. Játszottam a Cottonban, a Fordanban Pécsett és azt kell, hogy mondjam a szervezők nagyon profik. Ha egy-két változtatást bevezetnének fixen, mondjuk a kilenc fős asztalokat vagy mondjuk a time correctiont akkor még magasabb szinten jegyezném ezeket az egységeket.

A tapasztalataim abszolút pozitívak a játékosállománnyal kapcsolatban. Lehet pénzt keresni, kulturált körülmények között játszani. Az egyik legfontosabb dolog az asztalválasztás szerintem. Ha megérkezik pár őrült és nem lesz kényelmes a játékuk, akkor azonnal ki kell szállni. Nincs értelme kockáztatni. Át kell sétálni egy másik terembe és megnézni, hogy milyen ott a kínálat! Felesleges olyan ingákba belemenni, amit a tét nem követel meg. Vannak időszakok amikor tapasztalataim szerint szoftabb a játék, ez pedig a reggeli-hajnali órák. Ekkorra már short asztalokat is találni, ami szerintem nagyban növeli a winrate-et. Ezek a tanácsaim első körben a hazai kistétes játékosoknak.

A terveimről annyit, hogy pihenek pár napot és utána megpróbálok venni egy repülőjegyet Vegasba. Minél hamarabb szeretnék menni, hogy hamarabb jöhessek haza. Úgy gondolom, hogy két hónapot maradok kint, de ez változhat az ottani játék minőségétől. Felállítottam a céljaimat és már csak a megvalósítás van hátra. Mára ennyit terveztem, GL at the tables! Peace

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?