Hol van most: Raymond Rahme, a 2007 World Series of Poker Main Event döntő asztaláról

Hol van most:  Raymond Rahme, a 2007 World Series of Poker Main Event döntő asztaláról 0001

2007-ben Raymond Rahme azzal mutatkozott be a pókeres közösségnek, hogy döntő asztalra jutott a World Series of Poker Main Eventen. Ezzel ő lett az első afrikai, akinek ez sikerült. Az akkor 62 éves játékos harmadik lett és $3,048,025-t nyert. A PokerNews Rahméval készített interjút a 2012-es Aussie Millions Poker Championshipen, hogy megtudja, mennyit változtatott életén az öt évvel ezelőtti döntő asztal.

Történt veled valami érdemleges, azóta, hogy 2007-ben döntő asztalra jutottál?
Volt két és fél nagyon jó évem. Megnyertem minden nagyobb tornát Dél-Afrikában, voltam fizetős helyen Londonban, Olaszországban, Monte Carlóban. Volt néhány nagyon sokat érő fizetős helyem, de nem nyertem és soha nem jutottam döntőasztalra. Kétszer az Aussie Millionson is fizetős helyen voltam, 36. és 46. lettem.
Aztán az eredmények nem jöttek én pedig egyre kevesebb tornára utaztam el. Nagyon nagy családom van, sok gyerekem és unokám, testvérem – velük szeretem inkább eltölteni az időmet. Csak nagyon keveset játszottam. A WSOP főversenyére neveztem, a 4. vagy 5. napon estem ki, de egy kicsit elegem lett a rossz lapjárásból. Idén, 2012-ben viszont újra szeretném kezdeni a pókeres karrierem!

Amikor döntő asztalra jutottál, elindított valamilyen „pókeres láncreakciót” Dél-Afrikában?
Igen, nagyon is. A póker is hatalmas fejlődésen megy keresztül az országban. Azóta, hogy én jól szerepeltem, sok dél-afrikai tűnt fel a pókeresek között és szerepelt jól a WSOP-n. Ott van például Warren Zackey, aki 22. lett 2009-ben, vagy Konstantinos Mamaliadis, aki 13. lett tavaly.
Persze annyira nem volt jelentős, mint az ausztrál pókerbumm Hachem után, mert nyilván kevesebb ember játszik dél-afrikában, mint ausztráliában, de elégedett vagyok!

Mire költötted a 3. helyért járó pénzt?
Befektettem. Volt, hogy rossz, volt hogy jó irányba. Az ingatlanok nyilván rossz döntések voltak, de akkoriban ezt még nem lehetett tudni...

2007-ben még nem volt November Nine. Szeretted volna, ha akkoriban így bonyolítják le a döntő asztalt?
Ennek is vannak előnyei és hátrányai. Szerintem kedveltem volna. Az előnye, hogy van 4 hónapod felkészülni, szponzorált pókeresként visszatérni a döntő asztalra. Én is szponzorált játékos lettem, amikor 37-en maradtunk, de valahogy akkoriban nem voltak olyan csábítóak a szerződések, mint most a November Nine tagjainak esetében. Talán ez is a nagyobb felhajtás miatt...
Pókeresként azonban vannak hátrányai: ha bejutsz a legjobb kilenc közé, minél hamarabb játszani akarsz. Tudod, hogy jól megy a játék és tovább akarod folytatni. Ez megváltozhat 4 hónap alatt.

A családod mennyire tudta követni a jó szereplésedet? Ott voltak Vegasban?
Csak a feleségem volt velem. Van néhány barátunk Las Vegasban, sok dél-afrikai, akivel jó kapcsolatot ápolunk. Otthon pedig a családom nem aludt. Az időeltolódás 9 óra, a gyerekeim és unokáim nem mentek dolgozni aznap, folyamatosan várták a híreket rólam. Eksztázisban voltak!

Egy rövid ideig a Team PokerStars profija voltál. Milyen volt így versenyezni?
Csak 2-3 évig tartott, de nagyon jó volt. Remekül állnak a játékosaikhoz a PokerStars-nál. Soha egy rossz szót nem szóltunk egymáshoz, akkoriban kedvező feltételeket kaptam. Az árnyoldala csak az állandó utazás volt. Egy évben volt tíz tornám külföldön és egy rakás még Dél-Afrikában. Szerettem volna a saját utamat járni. Minden évben ugyanoda mentünk, én szerettem volna más helyeket is kipróbálni, ezért döntöttem úgy, nem hosszabbítok.

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Versenyek

Mi a véleményed?