Strategy Kristyvel: Phil Collins megmagyarázza a November Nine limpeléseit

Strategy Kristyvel: Phil Collins megmagyarázza a November Nine limpeléseit 0001

Tavaly a nyáron Phil Collins meggyőzően szerepelt a World Series of Poker főversenyén. Eljutott egészen a kilenc fős dőntő asztalig – a chipcount negyedik helyén vonult a három hónapos szünetre. Novemberben, amikor a döntő asztal összeült, sokan meglepődtek Collins limpelős stratégiáján. A Strategy with Kristy podcastunk mostani részében Collins a döntő asztalon bemutatott manővereiről beszélt.

Íme egy kis ízelítő az interjúból:

Nagyjából $3 millió dollárt nyertem már online, de a bankszámlámon ennek nyoma sincs. A döntő asztal egyik – számomra – legérdekesebb része az volt, hogy milyen meredeken halad felfelé a pénzdíj.

Persze, az igazán nagy ugrások csak a lista elején végzőket érintik, egyáltalán nem mindegy, hogy hatodik leszel, vagy kilencedik. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy a következő öt évben nem jutok döntő asztalra. Ezek alapján egyértelműen a győzelemre akartam játszani, hiszen meg akartam nyerni a világbajnokságot. Azt a lehetőséget, hogy csak a tutival játszom, és addig dobok, amíg nutsom nem lesz, annak érdekében, hogy előrelépjek a nyereménylétrán, már az elején kizártam. Akik ezt az utat választják, szerintem sokkal nehezebben nyernek tornát, így úgy döntöttem, hogy sok handben játszom.

Online tornákon megvolt a limpelő tartományom, amelyben kényelmesen éreztem magam. Ezt a stratégiát csak akkor tudod jól játszani, ha teljesen a magadénak érzed. Úgy nem limpelhetsz, hogy tudják, milyen tartománnyal limpelsz. Ha csak egy bizonyos tartománnyal limpelsz, akkor arra hamar rájönnek az ellenfeleid. Ilyenkor mindenféle lappal kell limpelned, hogy gondolkodásra késztesd őket. Had törjék magukat, hogy most ászaid vannak, vagy csak dáma-bubid.
Olyan emberek ellen is játszottam ezt, akikről tudtam, hogy sokat 3-betelnek. Az egyik ilyen Pius Heinz volt. Amikor elnyerte azt a hatalmas kasszát Eoghan O’Dea-től, azt hittem, ott helyben feladom. Előtte olyan ember ült a jobbomon rengeteg zseton mögött, akiről azt gondoltam, hogy sok kasszában leszünk érdekeltek. Nyilván O’Dea is nagyszerű játékos, de sokkal inkább akartam őt a jobbomon sok zsetonnal, mint Heinzet a balomon, temérdek chippel.
Ben Lamb szintén sokat 3-betel. Sam Holden és Anton Makiievskyi mindketten olyan kevés zsetonnal játszottak, hogy könnyen all-in mentek, szóval ha emeltem volna, akkor sokszor kaptam volna all-in-visszaemelést, vagy 3-betet. Ászok, királyok, dámák, vagy {a-}{k-} nélkül nem akartam 4-bet all-in menni. Ebből következett az, hogy az egyetlen elfogadható játék sok esetben részemről a limp maradt.

Persze így is nyerhetsz tornát. Ezzel a játékstílussal is alakulhattak volna számomra kedvezően a dolgok – mondjuk hamar duplázok, vagy egy coolert játszom valakivel és megnyerem, vagy sikerül behúznom valakit a csőbe, elvinni egy nagy potot {j-}{9-}-cel. Ha ez sikerül, akkor könnyen a top háromban találtam volna magam.

De emelhettem volna minden egyes kézzel is, csakhogy ezt a taktikát keresztül húzta az, hogy Piusnál rengeteg zseton volt, én pedig kis stackkel ültem az asztalnál, így maradt továbbra is a limpelés. Nem vagyok rá valami büszke, mert ez egyáltalán nem erős játék, de végülis valamennyire működött…

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Versenyek

Kapcsolódó Játékosok

Mi a véleményed?