Blog Janokah: Londoni cash game kaland Coreyval

Blog Janokah: Londoni cash game kaland Coreyval 0001

Ezúttal a versenyektől eltérően egy régebbi cashgame-es beszámolót fogok nektek tartani. A jól ismert és általatok igencsak kedvelt GrinderCorey barátom egyik nap felvetette, hogy menjünk ki Londonba a WSOPE idejére, ugyanis olyankor az átlagostól is nagyobb és jobb a cashgame kínálat.

Ahogy a WSOPE eventjeiről kiesnek az emberek, úgyis egy része a cashgame asztaloknál köt ki és ilyenkor sokan képesek olyan hibákat elkövetni, ami a versenyasztalon jó döntés lenne, de cashen kapitális hiba. Rábólintottam hát az ötletre, három nappal később pedig már a gépen ültünk és repültünk London felé.

Amint megérkeztünk, bőröndökkel együtt elmentünk az Empire Casino-ba, persze csak szétnézni. Ahogy megérkeztünk, azonnal feltűnt az egyik asztalnál egy játékos, aki vitatkozott az asztaltársaival. Odamentem nézni egy kicsit a játékot, majd a következő vicces jelenet játszódott le:

Az osztó elkezd keverni, beteszik a játékosok a vakokat (1/2), majd az előbb említett játékos is beteszi a 2 fontos zsetont utg-ből. Az osztó udvariasan szól neki, hogy nem kell betegyen még zsetont, mert nem ő a vak, a válasz pedig parádés volt: Tudom, de ha előbb nézném meg a lapom, úgyis csak eldobnám, én meg játszani jöttem!

Na gondoltam máris jól kezdődik a játékos állomány felmérése. Corey váltott pár szót a teremfőnökkel, majd szólt, hogy menjünk, mert lekéssük az utolsó vonatot a szállásunkra. A szállásunk a Wembley stadiontól nem messze volt, elfoglaltuk a szobát, majd nyugovóra tértünk, hogy aztán frissen és kipihenten essünk neki az asztaloknak.

Másnap 11 körül érkeztünk vissza az Empire-be és legnagyobb meglepetésemre az előző esti zseniális játékos még mindig ott ült az asztalnál. Hamar be is ültem hozzá majd játék közben beszélgetni kezdtünk. Kiderült róla, hogy Moszkvából költözött Londonba, építőmunkásként dolgozik és nagyon szeret pókerezni.

Már kérdeznem sem kellett, magától panaszkodott, hogy több mint 12 órája ül az asztalnál és 5.000(!) fontot bukott már el. Abbahagyni nem akarta, amint elfogyott előle a zseton és az egyik bankkártyájáról már nem tudott levenni pénzt, elszaladt egy másik bankautomatához, még pénzért. A legfőbb oka annak, hogy szénné bukta magát, az az volt, hogy még a szabályokkal sem volt tisztában.

Tökéletes példa erre amikor {a-}{3-} lapjával {3-}{3-}{2-} flopon all-in keveredett valakivel, aki {2-}{2-}-t tudott mutatni, akkor még ő akart kezet fogni az ellenfelével, hogy ne haragudjon azért, mert neki hármas drillje van, míg ellenfelének csak kettes drillje.

Majd kikerekedett a szeme, amikor az osztó nem neki tolta ki a potot és ekkor megállt a játék arra a rövid időre, amíg elmagyarázták neki, hogy ellenfelének bizony nem drillje, hanem fullja van.

A kegyelemdöfést én adtam meg neki, amikor {q-Diamonds}{10-Diamonds}{4-Spades} flopon {a-Diamonds}{3-Diamonds} lapom volt, a hívását megadtam, turn {4-Hearts}, olyan keveset hívott a turnön is, hogy megérte megadni, majd a river {a-Spades} után is megadtam az emelését és boldogan húztam magamhoz a potot.

A parti után a maradék zsetonját beleblöffölte egy partiba, majd miután azt látta, hogy se pénze, se szerencséje, távozott a helyszínről. Szerencsére ettől a szomorú eseménytől eltekintve is maradt bőven kacsa az asztaloknál. Mivel délben indult a grindolás, így estefelé már kezdtünk fáradni, de a sok kacsát nem volt szívünk otthagyni, Corey javasolta, hogy vegyük igénybe a helyszínen rendelkezésre álló masszőr lányok segítségét.

Először visszakoztam, mondván 10 perc alatt úgysem tudnak felfrissíteni kellően, hiába mondta Corey, hogy masszíroztassam meg magam és majd zongorázni lehet a különbséget, illetve azt is mondta, amikor semmi sem akart összejönni és sorra buktam a partikat, hogy értsem meg: fejben dől el, hogy nyer vagy bukik-e az ember.

Erre persze kissé ingerülten kérdeztem, hogy csak most szólsz a lapjárás gondolattal való befolyásolásáról?

Corey megunta a panaszkodásomat a lapjárásra és kicselezett engem. Odament az egyik masszőr lányhoz, kifizette a 10 fontot, a csaj pedig odaállt a hátam mögé és duruzsoló hangon a fülembe súgta: You have no choice.

Megmasszírozott és láss csodát, a lapjárásom is megfordult valamint fittebb is lettem, úgyhogy meg is köszöntem Corey-nak, de azért közöltem vele, hogy a fentebb említett mondatát egyszer vissza fogja kapni.

Ezzel a megjegyzésével pár hónappal később vissza is éltem, amikor egy magyarországi közös élő cashgame estén neki nem akart semmi sem összejönni és hasonlóan mosolygott, amikor ösztönzőleg nekiszegeztem ugyanezt a mondatot. Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy sikerült mosolyt csalni az arcára.

Szinte végig 1/2 fontos asztalokon játszottunk, egyszer viszont összejött egy 2/5-ös asztal is, amire már csak azért is át akartam ülni, mert az egyik gazdag kacsa is inkább azt játszotta volna, ott pedig könnyebben el lehet kérni tőle a felesleges pénzét. Corey is átjött, majd sikerült kétszer a riveren {a-}{q-} magassal 100 fontot callozni abban tudatban, hogy jobbnak kell lennem a read-em alapján és igazam is lett mindkét alkalommal.

Az elsőnél Corey és az asztalon ülő másik regulár elismerően kopogott az asztalon, a másodiknál viszont a helyi srác felállt az asztaltól, miután tudatosodott benne, hogy a két magyar srác által túl erőssé vált az asztal. Corey még összehaverkodott az ott ülő egyik fiatal alakkal, majd kiderül a róla, hogy nem hobbista, a legutóbbi 12 hónapban 400.000 font feletti profitja van.

Nemsokkal ez után 23 óra körül távoztunk a helyszínről és a vonat állomás felé vettük az irányt, hogy nyugovóra térjünk. Összesen egy hetet töltöttünk Londonban, játszottunk az Empire-ben és a Victoria Poker Clubban is, utóbbiban jó pár magyar osztóval is találkoztunk, Corey-val elmentünk vásárolgatni, majd hazafelé vettük az irányt, magunk mögött hagyva egy sikeres hetet a ködös Albionban.

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Versenyek

Mi a véleményed?