Profik blogja: Így kell kezelni a súlyos veszteségeket!

Profik blogja: Így kell kezelni a súlyos veszteségeket! 0001

Alec Torelli legutóbbi blogbejegyzésében arról írt, hogyan lehet kezelni a súlyos veszteségeket.

A most következő írás egy kétrészes sorozat első epizódja, és ez arról fog szólni, hogyan kezeljük a downswingeket, hogyan váltsunk nézőpontot, hogyan tarstuk fenn a pozitív szemléletet és az általános jó kedvünket. Ez a bejegyzés egyben felelet is “Saxophone,” TwoPlusTwo-n, írt topikjára, aki nehezen tudta feldolgozni, hogy elbukott egy $500,000-os bankrollt.

Előszó: Egy személyes sztori

Átsétálva a Bellagión, nagy tömeget látok gyülekezni egy rakás sikítozó ember körül. Megállok, mert nem értem ezt a nagy riadalmat. „Mi történik itt?” - kérdezem a mellettem állótól.

Kevin Garnett és Paul Pierce blackjackeznek.” - hallom valakitől, akik elöl állnak. A tömeg elkezd ujjongani, a kezeket hirtelen a magasba lendülnek. A nagy felfordulásban egy részeg fickó majdnem a fejemre önti a sörét. Valaki szerencsés volt.

Amikor a kezek beterítették a látómezőmet, nem a zsetonokra figyeltem fel először, hanem Kevin órájára. Nagy, gyémántokkal kirakott óra, ami csillogott, még a kaszinó pompás talaja felett is. A kezem követte a csuklóját majd végig az ujjait. Ez nem lehet. Pislogtam, hogy meggyőződjek az igazamról, de a két vörös zsetont nem tévesztettem el. $10 dolláros alapon játszottak.

Az indok: stimuláció

Még ha csak játszogattak is, az izgalom akkor is nagy felhajtást generált. Egyébként a nagy téten játszó pókeresek többször ennyit nyernek anélkül, hogy akár a szempillájukat rebegtetnék meg. Hogy lehet ez? Amikor szerencsejátékot játszunk, akkor az elménk stimulált állapotban van. Ugyanúgy, mint amikor ledöntünk 10 felest.

Túl nagy ingadozást kell kezelnünk, amikor a pénz valósággá válik. Amint elhagytuk ezt a gondolatot, akkor az érzelmek visszatérnek.

Ha nyersz, örömöt érzel és eufóriát, ha veszítesz, akkor fájdalmat és félelmet. A veszteségeket mindig nehezebb kezelni mint a nyereségeket. Ezek határozzák meg az állapodat, a hangulatot, amiben vagy. Jó támasz erre a fájdalomküszöb. A fájdalomküszöb a játék gyakoriságán múlik. Két sportoló, aki viszonylag ritkán kockáztat pénzt – függetlenül a tehetősségétől – izgatott.

A probléma: a kényszer

Ha valaki szerencsejátékokat játszik, akkor elkerülhetetlen, hogy átlépje a fájdalomküszöbét. Persze, valamelyest csökkentheti az érzést azzal, hogy bevezet egy plafont, amire azt mondja, ha ennyit elveszített, akkor szünetet tart. Ezzel megelőzhetőek a jelentős bukó-szériák. Egyébként ezek a tippek jól hangzanak, még akkor is, ha mindig működnek.

Először is, át kell lépnünk a fájdalomküszöböt ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, pontosan hol is van. Aztán egy nagy játék, egy kecsegtető szituáció túl sokszor bizonyul ellenállhatatlannak még a leginkább konzervatív pókeresnek is. Nézzünk szembe vele: szeretünk hazardírozni. A valódi probléma az az, hogyan állunk talpra az esetleges veszteségekből.

A fizikai megoldás: a játék

A pókeresek élete független a pénztől. Én személy szerint állandó harcban vagyok mert közel sem állok ahhoz, hogy gazdagnak nevezzem magam és ezért nem tudok másképp hozzáállni. A legnagyobb hand, amit elbuktam $475,000 volt, a legnagyobb bukó szériám $1,000,000. Mindkettő után kétségbeesést, ürességet éreztem, hogy valamit elveszítettem, olyant mint egy keserédes szakítás után. A legjobb megoldás, amit találtam a trauma kezelésére hogy ha szétválasztjuk ezt a kettősséget. Mármint a pókert és az életet.

Tudom jól, hogy a fájdalomküszöb a plafon, amit elveszíthetek anélkül, hogy kilátástalanná válna a jövőm. A győzelmi sapka (Win Cap, WC) pedig az ellentét. Amikor bármelyiket is átlépem, kiveszek egy szabad napot, hogy valami mással töltsem az időmet, kreatív legyek felfrissüljek. Valami egyszerű dologra gondolok, mint egy új étterem kipróbálása, egy séta a város addig ismeretlen részén, vagy kipróbálni valami új elfoglaltságot.

További terápia lehet, valamilyen apró jutalom. Ez megerősít abban a tudatban, hogy a pénz, amit a pókerben nyerek értékes a valódi életben, és ebből motivációt szerzek a jobb játékért.

Van, amikor nem vehetek ki szabad napot, mert van egy csábító cash game, ami grindelni hív, vagy éppen azért, mert túl hamar átlépem a fájdalomküszöböt és tovább akarok játszani. A leggyorsabb mód arra, hogy megint a pókerre koncentráljak, hogy összetépem a pénzt. Hülyén hangzik, de működik.

Igen, jól olvasod. Felállok az asztaltól, kiveszek egy egydolláros bankót és apró darabokra tépem, majd kidobom. Ha még friss, az jó. Fájdalmas, de legalább eszünkbe juttatja hogy nem a pénz miatt stresszelünk, hanem azért mert az agy függő.

Ahhoz, hogy ez az érzés újra ránk törjön nagyobb ingadozás kell. Ez az 1 dollár feláldozása több ezret spórol meg neked az asztalnál.

Végül, emlékeznünk kell egy valamire – a boldogságra. Amikor azon tépődünk, hogy pókerezzünk-e vagy sem nem szabad figyelmen kívül hagyni a várható értéket, nem csak anyagilag (EV), de mentálisan (hEV – happiness EV) sem.

A fizikai felépülés sokkal fontosabb rövidtávon: a vesztő szériák eleinte csak rossz napok. Hosszú távon, a vesztes hónapok és bukott bankrollok után már mentális fejlődést igényelnek.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?