Pókerháboró: új iskola kontra régi iskola

Pókerháboró: új iskola kontra régi iskola 0001

A 2000-es évek elején, közepén a profi pókereseket emberfelettiként kezeltük. A játék titánjai szinte nyomtatták a pénzt a posztó mellett ülve, és elérhetetlen távolságban voltak az átlagemberektől – ESPN.

Eleinte a pókert széles körben elfogadottnak tartották. Már-már majdnem sportnak tekintették a játékosok, akiket a tévében láttunk keményen edzettek, majdnem verhetetlennek tűntek.

Ha a játéknak nem lenne része a szerencse, akkor valószínűleg mindig ők nyernének.

Eleinte nagyon keveset tudtunk azokról a profikról, akiket a tévében láttunk, eltekintve attól a ténytől, hogy mindannyian nagyon jók pókerben. Ha olvastad a Super Systemet, akkor tudtál valamennyit Doyle Brunsonról, de rajta kívül alapvetően tényleg csak sok volt a titok.

Tudtuk, hogy Daniel Negreanu beceneve „Kid Poker”. Tudtunk, hogy Barry Greenstein rengeteget adakozik. Tudtuk, hogy Mike Matusownak nagy szája van. Tudtuk, hogy Chris Ferguson hasonlít Jézusra és jól számol fejben. Ez utóbbit Andy Blochról is tudtuk.

Tudtuk, hogy David „Chip” Reese egy legenda, és ugyanezt elmondhattuk Stu Ungarról is. Tudtuk, hogy Johnny Chan kétszer egymás után nyert WSOP főversenyt. Tudtuk azt is, hogy Howard Lederer korábban egyetemen tanított és Annie Duke a húga.

Tudtuk, hogy Phil Ivey volt valaha a játék egyik legrettegettebb figurája. És azt is tudjuk, hogy Chris Moneymaker nyerte a 2003-as WSOP Main Eventjét.

Akkoriban a játék negatívumairól még nem tudtunk. Nem tudtunk a drogokról, a nőkről és a fogadási botrányokról. Csak a játék legendáit láttuk, akik egymás után nyerték a karkötőket.

2012-ben azonban már a közösségi média viszi a prímet. Az elmúlt hét napban például Phil Hellmuth oldalát nézték meg a legtöbben a Hendon Mob adatbáziásban, de nem azért mert ő annyira oldschool-játékos, hanem azért mert versenyt nyert az L. A. Poker Classicon – és ez a verseny tíz évvel ezelőtt nem lett volna ennyire népszerű – és az őt követő 115.000 embernek írogatott a twitteren. Három hete Jason Sommerville bevallotta, hogy homoszexuális, akkoriban az ő nevére kerestek a legtöbben a Hendon Mobon.

Valójában, a Wicked Chips Poker adatai szerint a lapjának forgalma alig több mint 3 százalékkal emelkedett csupán.

Változnak az idők...

Ma már semmi sem marad titokban, nem úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Ha hibázol, egy életen át fogod hallgatni. Ha nyersz, vagy valami pozitívat teszel akkor egészen addig magasztalnak, amíg nem hibázol. Nem bújhatsz el az eredményeid mögött – nagyon kevés lehetőséged van hibázni, mert mi (a közösség) mindig találunk új hősöket.

Nézzük csak meg: itt van Tom Dwan, Phil Galfond vagy épp Jason Mercier.

Ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy a régi profik hirtelen elvesztették a varázsukat (persze, ha az Ultimate Bettel, vagy a Full Tilt Pokerrel voltak kapcsolatban, vagy szerencsejáték-adósságuk van), de a régi iskolát már sokhelyen nem fogadják el. Ami korábban tabu volt, az most már szokás és fordítva. Ez persze ott van a staking és a backing állandó problémájában, meg a mutatási etikettben is. Korábban senki nem beszélt arról, hogy kit támogat, vagy mekkora részesedése másvalaki győzelmében. Ahogyan korábban az is megszokott volt, hogy ha két ember elment a showdownig, és az egyik mondott valamit, aminek a kicsengése annyi volt, „nyertél”, akkor a másik már csak azért is megmutatta a lapjait. Ha ma bármikor is mutatsz, akkor nem ünnepelnek majd szívélyességed miatt. Épp ellenkezőleg, azonnal nekiesnek a torkodnak, hogy (1) gyenge vagy, (2) ingyen információhoz juttatod az ellenfeled.

Minden egyes problémának ott kell lennie a fórumokon még aznap este? Egy tökéletes világban persze nem, de ez a világ messze nem tökéletes, itt az információ pillanatok alatt több ezer kilométert is megtesz. A saját imázsod építése, a veszteségek minimalizálása a legfontosabb. Azok a játékosok, akik nyitottak, több rajongót szereznek. Nézd csak meg Negreanut, vagy Hellmuth-ot. Senki sem váltott jobban az oldschool-játékosokból a modern korra és egyikük sem nyert 2008 óta karkötőt. Az eredmények persze kellenek (Hellmuthnak is jót tett a 2011-es WSOP, ahol jól szerepelt), de a marketing a lényeg. Negreanu videoblogját most már minden héten meg KELL nézned, mert számít a véleménye. Legalábbis a többségnek.

Az újak sokkal nyitottabbak, és sokkal jobb jövő áll előttük a pókerben, de persze ők sem tökéletesek. Egyik sem. Egy marék multiaccountos van közöttük és csaló, akik ott sompolyognak a pókeripar környékén – néhányuknak megbocsájtják az ügyeskedést, de van aki örökre kalodában marad. Reméljük, ahogyan haladunk előre a játékosok tiszták maradnak és egyszer, egy generációnak ŐK lesznek az oldschool-játékosok és nem vernek át minket újra.

Nincs több bujkálás a kocsmákban és a Bellagio hátsó termében. Úgyis minden nyilvános – a TwoPlusTwo rendőrsége minden sarkon ott van – és a játékosoknak oda kell figyelniük a döntéseikre, hiszen már egy hiba is végzetes lehet.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?