Profik blogja: Alec Torelli bejegyzése arról, hogyan maradj hiteles játékos

Profik blogja: Alec Torelli bejegyzése arról, hogyan maradj hiteles játékos 0001

Alec Torelli legutóbbi blogbejegyzése arról szól, hogyan maradj hiteles.

Egy személyes történet: Minden pillanat fontos

A The Economist van volt egy cikk, amelynek címe Counting Every Moment (Minden pillanat fontos) amelyben emberek beszéltek életük különféle területeiről beszéltek.

Véletlenül éppen ugyanilyen felmérést csináltam magamon, hogy megtudjam a szokásaimat. Hogy tudjam, hány könyvet olvastam el, hány filmet láttam, mennyit iszok és mennyit eddzek.

A lényeg megtanulása mellett azt figyeltem meg, hogy szimplán a jegyzetelés is sokkal inkább a magam urává tett. Mindennel egyenesbe jöttem. Ha ittam valamit, azonnal feljegyeztem. Nem tudok hazudni magamnak, az iPhone-om mindig kéznél van, tudok jegyzetelni vele.

Az eredmény? Nos, amiket ki akartam húzni a listáról – alkoholra, tévénézésre – azonnal sokkal kevesebb energiát fecséreltem. Amikben pedig fejlődni szerettem volna – edzés, olvasás, írás – azonnal gyakoribbá váltak.

Ez a folyamat nagyszerű. Akármikor új szokást akarok megtörni, (mondjuk a számítógépes játékokkal való pepecselést) azonnal leírom és eltűnik.

A probléma: a tévedés

Évekig azzal hitegettem magamat sok mindennel kapcsolatban. Most már három hónapja rájöttem, hogy néhány dolog sokkal mérgezőbb mint gondoltam. Ebben az időszakban 57-szer voltam étteremben. Most már legalább tudom, hová megy a pénzem.

Sorel Mizzi legutóbbi blogbejegyzésében, arról ír, hogy mik a veszélyei a tévedő pókeresnek. Az elméletét átültettem a saját stratégiámba.

„Mi lehet a legnagyobb baj a játékommal?” — csodálkoztam.

Az alábbi kettőre bukkantam:

- Túl sok kezet játszok meg

- Akkor is játszom, amikor nem kellene.

Most már tudom, hogyan oldjam fel ezt a problémát.

A megoldás: Felelősségteljesség

Az ok, hogy hagyjuk magunkat eltéríteni, hogy senki nem lesz ott, hogy számon kérje rajtunk a felelősséget. Egy személyi edző értéke is abban rejlik, hogy kitapossa a beledet az edzőteremben. Nekem az írás a hordozható személyi edzőm.

Még egy olyan csekély minta is, mint 300 hand bebizonyította a gyanúmat – túl lazán játszom egy kilencfős játékhoz képest. Elég zavaró a tudat, hogy a handek egyharmadát megjátszom. Az asztalnál leírtam, hogy hány handet játszottam meg, és figyeltem 4 statisztikát: limpelés, megadás, emelés, visszaemelés.

A következő célnak kitűztem, hogy csak 20 százalékot játszok meg. A kutatás érdekében megnéztem egy táblázatot, hogy megtaláljam azt a tartományt, amelyben játszani akarok. Folyamatosan ébernek kellett lennem, hogy változtatni tudjak a játékstratégiámon.

A második problémámat – vagyis azok a handek elkerülése, ahol nem kell játszanom – már nehezebb megállapítani. Ehhez először meg kell válaszolnom a következő kérdéseket:

Mikor játszom jól?

- Ha pihent vagyok

- Ha egészségesen eszem

- Ha edzem

- Ha nincs más, amit nem intéztem el.

- Ha jól állnak a pénzügyeim

- Ha nyerek

Mikor játszom rosszul?

- Ha fáradt vagyok

- Ha nem edzettem

- Ha idegeskedem

- Ha vesztek

- Ha a tét nem kényelmes

- Ha máshol jár a fejem

Nem meglepő, hogy a két lista egymás tökéletes ellentéte. Miután erre rájöttem, hoztam egy szabályt. Ha bármelyik két feltétel teljesül, akkor nem játszom. Nincs kivétel. Persze valamekkora EV-t fel kell áldoznom annak érdekében, hogy alacsonyan tartsam a varianciát és egészségesen tartsam a fejemet. Mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy a hazardírozás az elvárások maximalizálásáról, az élet pedig ma boldogság maximalizálásáról szól.

Mivel a játék feltételei gyakran változnak, és nehéz ezt észrevenni, amikor épp játszol. Minden órában fogom a feljegyzéseimet és újra elolvasom őket. Nem kell addig várni, amíg teljesen belefáradok és kidőlök az asztal mellől. A tünetek mindig megelőzik a betegségeket.

Néha elég nem elég csak tudni róla. Ahhoz, hogy felelősségteljes legyek ezeket megosztottam egy barátommal. Ez azért jó, mert akik tisztelnek, azokat én is tisztelem és át tudnak segíteni a bajokon.

Ahhoz, hogy nyerjünk nem kell mindig a legjobban pókerezni, sokkal inkább a legjobbnak kell lenni. Rafael Nadal saját bevallása szerint kisebb tudással bír mint Roger Federer, de a kemény munka és a mentális felkészültség segített eltüntetni az adottság beli különbségeket. A pókerben túl sok tehetséges játékos megy tönkre. Itt is igaz, ami a teniszben: nem csak a legjobbak nyernek, hanem azok, akik a legkevesebbet hibáznak.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?