Vélemény: Való-e egyáltalán a póker a filmvászonra?

Vélemény: Való-e egyáltalán a póker a filmvászonra? 0001

Azt hiszem, nem keltek különösebb indulatokat vele, ha leírom: igazán jó pókeres film eddig nem készült*. A legközelebb hozzá 1965-ben kerültünk a Cinccinati Kid-del. Az idő próbáját azonban sem a film, sem a főszereplők által játszott 5-card stud nem állták ki.

A póker és a különböző pókerjátszmák ennek ellenére újra is újra megihletik a forgatókönyvírókat. A végeredmény mégis szinte mindig nevetségesre sikerül.

Miért nem működik a póker a filmekben?

A jelenség egyik oka talán az, hogy bár a komoly téttel bíró parti koncepciója izgalmasnak tűnik, baromi nehéz jól közvetíteni egy elsősorban szellemi síkon zajló párbajt.

Ha pedig az istennek sem akar összeállni a leveling-warról szóló storyboard, akkor érthető módon más téren próbálkoznak: "Domborítsuk mondjuk a játék pszichikai aspektusát, legyen nagy a tét, legyen tapintható a feszültség, öntsük a nyakon a dramaturgiát a pisztolypárbajok kliséivel! Vagy, érzékeltessük a játékosok eltökéltségét azzal, hogy látványos, hajszál híján eldőlő csatát vívnak, amiben a késleltetés kedvéért a szereplők nyugodtan slowrollolhatnak! Mutassa a tudásukat az, milyen erős kezeket kapnak, és múljon azon a főhős sorsa, belenyúl-e a létező egy-két jobb kombinációba!"

Mindegyik elgondolás hülyeség, de érthető, és elnézhető kerülőpályák. Szinte mindegyik, fogyasztható film is operál ezekkel. A "nem jó" és az igazi hulladék pókeres filmet ezért leginkább az alapján tudjuk megkülönböztetni, hogyan egyensúlyoz a valóság és a művészi igényei között.

Amennyiben a filmekben látható partik lefolyása köszönő viszonyban sincs a szabályokkal, és a gyakorlattal, a játékosok pedig nagyobb butaságokat csinálnak, mint egy átlag ember tenne, aki még életében nem találkozott a pókerrel, akkor tudjuk, hogy belenyúltunk az igazi mocsokba.

Top 3 elrettentő példa

Szabálytalan akciók, érthetetlen manírokkal zsúfolt dramaturgia, nem létező szituációk, lehetetlen lapütközések, slowroll-ok, és megmosolyogtató keménykedés. A teljesség igénye nélkül, az alábbi videókon ilyenek következnek.

Van remény?

Félre értés ne essék, nem hiszem, hogy baj, ha valaki eszközként használja csak a pókert egy történet elmeséléséhez. Nem kell mindenáron ragaszkodni a valósághoz. A Rocky is remek film, de a bokszolók valószínű felhúzzák a szemöldöküket, amikor meglátják, hogy Balboa több horgot kap be egy negyedben, mint ők addigi karrierjük során, aztán mégis állva marad. Mégsincs ezzel semmi baj: ahol a sport vállalt allegória csak, ott ez jól működhet.

Ellenben nem példa nélküli, hogy olyan filmmel találkozunk, amely hűen követi az adott téma, szakma, sportág hagyományait és mindez nem állja útját annak, hogy saját jogán is remek alkotás legyen. Legyen szó akár szerelemről, háborúról, katasztrófákról vagy sporttól; léteznek a valóságra érzékeny, az adott téma nehezen leképezhető szegmenseit tiszteletben tartó, azok jellegzetességeit kifejezetten üdvözlő filmek.

Ezeket talán a nagyközönség nehezebben fogadja be, talán a gyerekeink unalmasnak tartják őket, talán senki nem viszi el rájuk a csaját, ha moziba kerül. Viszont elmondható róluk, hogy ha ebben a témában filmet szeretnél nézni, feltétlenül ezt válaszd.

Jelenleg ilyen pókeres fronton nem létezik. Pedig ott hevernek a jobbnál jobb történetek a fórumok oldalain, az életrajzi könyvek lapjain, és a versenyközvetítések posztjai között. Kérdés, hogy igény lenne-e rá?

*A dokukat most ne számítsuk.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?