Samantha Fox lenne a magyar pókerrobbanás előfutára?

Samantha Fox Strip Poker

Sokszor emlegetjük, hogy Chris Moneymaker 2003-as WSOP győzelme hozta el a világméretű pókerrobbanást.

Póker boom

Egyszerű könyvelőként $40-ból kijutni egy $10.000-os világbajnoki főversenyre, majd profikat lelépni egy több, mint 800 fős mezőnyben; akkoriban ez átütő erejű üzenet volt.

Persze kellett ehhez az is, hogy éppen ebben az évben újított kommentátorpárost - az azóta is közvetítő Normand Chad és Lon McEachern személyében - az ESPN, illetve a tény, hogy ekkor alkalmazták először minden leosztásnál következetesen a kártyakamerákat.

Ami Magyarországot illeti, itt minden bizonnyal Korda György szakszerűtlen de végtelenül szórakoztató Sport TV-s közvetítéseinek tulajdoníthatnánk a legnagyobb érdemeket. De csak, ami a texas hold'em népszerűségét illeti.

Egy absztraktabb, és kisebb pókerrobbanás ugyanis szerintem sokkal korábban, már a '80-as években elkezdődött, és már akkor is a számítógép képernyője előtt bontakozott ki. Én legalábbis így éltem meg.

A magyar valóság

Az első kártyajáték, amit szüleim és nagyszüleim megtanítottak az úgynevezett "zsír" volt. A végtelenül egyszerű szabályrendszer azonban hamar elvesztette varázsát, és jött a kanaszta, a römi, majd az ulti.

Tisztán emlékszem, hogy 6 éves koromban magyarázta el először édesapám, hogy az ultiban mikor mire kell figyelni, de rendes partikban még évekig nem vehettem részt, mert hát túl nagy kedvvel nyúltam a talonhoz, és ritkán tudtam mivel kell előjönni, hogy elfogjunk egy-egy bemondást. Az azonban már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kártyajátékok kimenetelét igenis befolyásolja a tudás.

A póker szeretete, és az általam említett korai boom mégsem innen ered. Mint a legtöbb gyereknek a '80-as és '90-es években, nekem is a számítógép jelentette a létező játékok legjobbikát.

Az első gépem egy Texas Instruments volt három cartridge-el. Volt valami focis játék, a Parsec és egy csodálatos sakk program, ami a tévé elé ültette az egész családot. Imádtam azokat az estéket, amikor 6-an okoskodtunk, hogyan lehetne megverni a 7-es fokozatú gépet.

Később a közös számítógépezés élménye már csak a bátyámra és rám korlátozódott, a technikai újdonság varázsa elpárolgott, és a család idősebb tagjai nem láttak fantáziát a számukra nem tradicionális játékmenetekben.

Aztán kikönyörögtük az első Commodore 64-ünket. Kazettás volt, ceruzával tekerős, a bátyám által kockás füzetben gondosan vezetett fordulatszámokkal, és a féléves fejállításokkal. Emlékszem évekig gyűjtögettük a zseb- és locsolópénzt, hogy aztán floppy lejátszóval fejlesszünk QOL fronton.

Samatha Fox és a vetkőzős póker

És akkor előkerült a játék, aminek kezdőképernyőjén Samantha Fox fogadott. Én nagyjából 7-8 évesen ebből pont annyit értettem, hogy francia kártyákat kell cserélgetni, hogy aztán minél több egyforma lapunk legyen. És ha szerencsénk van, megszólal a zene, a néni pedig vetkőzik. Ha veszítünk, akkor meg visszaöltözik.

Ez a játékmenet a szememben nem tudta felvenni a versenyt az Inter Karate, a Giana Sisters, a Barbarian, a Last Ninja, a North and South vagy az Archon nyújtotta izgalmakkal, csak hogy néhány mesterművet említsek. Azonban, amikor apu és anyu is leült a gép elé, és ismét odagyűlt a család a színestévé köré, mert hallották, hogy itt bizony kártyában kell megverni a gépet; megváltozott a véleményem.

Megtanultuk mit jelentenek a bet, a raise, a fold, a draw kifejezések, mik a lehetséges kombinációk, és hogy hogyan néz ki a kézrangsor. Akkor ezek az információk nem egy kattintásnyira voltak egy gyerektől, úgyhogy tessék dedikált kutatómunkára gondolni. És akkor egyszercsak megtört a jég, Samatha Fox levetkőzött. Ez emlékszem, olyan büszkeséggel töltött el, hogy kiabálva rohantam ki a konyhába, elmesélni a nyitott ablak miatt pisszegő családtagoknak, hogy már kérem bugyi sincs rajta.

Ha úgy tetszik, ez volt az első pókeres score-om. Ez vezetett rá, hogy megfelelő szorgalommal és stratégiával verhetőek a látszólag szerencsére alapuló kártyajátékok, és, hogy borzasztóan jó érzés nyerni rajtuk. És itt nem a számomra akkor közömbös Samantha Fox pixel-bájaira gondolok, hanem a tudatra, hogy túljártál egy másik ember vagy mesterséges intelligencia eszén.

Egy kis magyar póker boom volt ez, ami meggyőződésem, hogy számtalan gyerekszobában lezajlott.

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Játékosok

Mi a véleményed?