A legrosszabb és a legjobb pókerkönyv, amit mindenki olvasott

A legrosszabb és a legjobb pókerkönyv, amit mindenki olvasott 0001

Nemrég volt egy érdekes beszélgetésem GrinderCoreyval és Janokahval, arról, hogy melyik is a piacon lévő legjobb pókerkönyv.

Mint szinte mindenre, ami pókerrel kapcsolatos, a helyes válasz erre is az attól függ. Ebben tehát nagyjából egyet is értettünk. Ami szerintem továbbá a 3 legfontosabb szempont:

  • Mennyire sikeresen kelti fel és köti le az érdeklődését a kiválasztott célcsoportnak?
  • Mennyire hatékonyan éri el tartalmi, didaktikai küldetését?
  • Mennyire illeszkedik jól a fenti célhoz, a könyv szerkesztési elve?

Ezek alapján már el lehet különíteni a két végletet a legnépszerűbb - nyilvánvalóan félresikerült, nevenincs szerzők által összehordott munkákat felesleges kritizálni - pókerkönyvek piacán.

Amit én állítok, hogy a fenti szempontok alapján Dan Harrington versenystratégiai könyvébe nem nagyon lehet belekötni, míg Gus Hansen Nyílt lapokkal című, sokak által nagyon kedvelt alkotását nem adnám hasznos pókerkönyv után kutató kezébe. Mielőtt túl sokan felhördülnének emiatt, kezdeném is rögtön a kritika árnyalásával:

Nyílt lapokkal - zárt elmével

Bár a dán profi művének alapötlete és beszédhelyzete zseniális, és felütése is figyelemfelkeltő (1. pont kipipálva), a könyv vállalt stratégiai-okító küldetésének teljesítése közben teljesen komolyságát veszti. Ennek elsődleges oka, hogy Hansen még a kulcspartik tisztességes elemzésére sem vette a fáradtságot.

A legrosszabb és a legjobb pókerkönyv, amit mindenki olvasott 101

Értem én, hogy nem feltétlenül számon kérhető ilyesmi egy inkább naplónak és élménybeszámolónak induló alkotástól, de a realitások talaján azért a legtöbben mégiscsak a tanulás lehetősége és nem felszínesen kommentált holecardok reményében vették meg a könyvet.

Nézzük végig mit nyújt ezzel szemben a Nyílt lapokkal, a lehetséges fogyasztói célcsoportoknak! Ha egy laikus olvasó veszi kezébe, mert mondjuk érdekli, hogyan néz ki egy komoly pókertorna elejétől a győzelemig; kellő játéktapasztalat és értékelhető elemzés hiányában, egy idő után csalódottan fogja letenni a könyvet. A Nyílt lapokkal érthetetlen, és így érdektelen lesz számára.

Egy klasszikus kocapókeres számára szintén nem lesz különösebb segítség a munka. Mert míg Hansen következtetései talán egy profi döntéseit tükrözik, addig elbeszélésmódja, és az indoklásokban adott magyarázatai olyannyira sekélyesek és önellentmondásosak, hogy még egy mérsékelten képzett játékos is csak gyanakodva méregetheti őket.

Egy képzett játékos talán jóindulatúan kiegészíti, át-áthúzza Gus kusza mondatait, de egy csupán korrektúrával és megfelelő keretrendszerbe tagolható részigazságok összességeként működőképes alkotást, még a legelnézőbb közönség sem minősíthet jó pókerkönyvnek.

És most jön a szokásos, "de félre értés ne essék!" A fenitek ugyanis nem jelentik azt, hogy a Nyílt lapokkal ne lenne nagyon is jó munka. Ellenkezőleg, tökéletesen érthető, miért kedvelik olyan sokan hazánkban is, ugyanis tényleg remek könyv. Csak éppen csapnivaló pókerkönyv.

Hold'em versenystratégia - a kérdések algoritmusa

A legrosszabb és a legjobb pókerkönyv, amit mindenki olvasott 102

Harrington Hold’em versenystratégiájáról ellenben azt gondolom, hogy nehezen lehetne felelősségteljesebb anyagot kiadni ebben a témában. A világbajnok pókeres éppen azt a hibát kerüli el könyvében, amelybe a legtöbb író beleesik stratégiai értekezlet alkotása közben, mégpedig, hogy válaszokat sorol, kérdések helyett.

Harrington jött rá először, hogy mivel a póker – ellentétben korábbi hivatásával, a sakkal – nem teljes információjú játék, ezért a hangsúly nem a tapasztalatból táplálkozó tudás összegzésében (Corey által kiemelt, és tényleg remek Phil Gordon-könyvek) vagy alkalmazásának foghíjas dokumentálásában (Gus Hansen) kell, hogy álljon, hanem a sok ismeretlen felfedésének helyes módszertanában. Kevés ismeretlenhez elég a megoldóképlet, sok ismeretlenhez jó kérdésekre és helyes kvalifikációs rendszerre van szükség.

Harrington tehát megoldókulcs helyett szempontrendszert, szisztéma helyett, döntéshozatali bianko algoritmusokat kínál. Ezt a könyvet egy kezdő is hasznosítani tudja, és egy profi is nehezen találhat rést legfontosabb érvelésein, legyen bármilyen elavult is a szerző megfakult gyakorlati tudása.

Egy szó mint száz, ha ismerősünk legközelebb olyan pókerkönyvet keres, amivel jelentősen fejlesztheti játékát, ajánljuk bátran Harringtont, és nyugodtan óvjuk Hansen csábítónak tűnő leosztáselemzéses struktúrájától. Tanulni nem igazán lehet belőle; pókerrel foglalkozó érdekes könyvből meg az Ace on the River óta, már van jobb is!

Nektek melyik a kedvenc pókerkönyvetek?

TOVÁBBI CIKKEK

Kapcsolódó Játékosok

Mi a véleményed?