Mielőtt licitálsz

Mielőtt licitálsz 0001

Ha visszagondolok néhány korai pókeres sikeremre, nem tudom elfelejteni, mennyire esztelen agresszióval építettem fel a profitomat minden hónapban. Nem azt mondom, hogy rosszul csináltam, csak nem voltam teljesen biztos abban, hogy miért tettem bizonyos dolgokat, és hogy azok miért voltak helyesek. Ne érts félre – rengeteget mondhatok az esztelen agresszióról, és általában jobbnak tartom, mint a megfontolt passzivitást, de valójában sok pókerjátékosnak fogalma sincs arról, hogy miért teszik, és arról sem, hogy miért működik a dolog.

A legtipikusabb szituáció, ami jól demonstrálja a szemléletemet, ha egy játékosnál osztott királyok vannak, preflop emel, egy megadót kap, és az ász magas flop után egy folytatólagos tétet hív. Miért teszik ezt? Így lehet profitálni a top párnál gyengébb kezekkel? Minden bizonnyal vannak olyan szituációk, amikor nagyon jó értelme van ennek a tétnek a flopon. Vagy ennek csak annyi célja van, hogy az ellenfeled foldoljon? Sokszor hallok embereket azzal magyarázni ezt a lépést, hogy „Ászt játszottam el" vagy „Blöfföltem".

Ennek azonban mégse van sok értelme. Ha valóban egy ászt játszol el, csakis olyan kezeket dobathatsz el vele, melyeket egyébként is legyőznél. Csak olyan lapokkal fognak „blöffölni", melyekkel semmi esélyük a győzelemre. Szintén sok olyan játékos látok, akik a flopon történő licitet azzal magyarázzák, hogy ott rögtön profitálhatnak belőle, ha az ellenfelük X alkalommal eldobja a lapjait – ami igaz, viszont sok mód van egy sokkal nagyobb és hosszabb távú profit megszerzésére annál, hogy azonnal fold esélyt adsz az ellenfeleidnek.

Talán a legrosszabb indok, amit a játékosoktól hallok erre a tétre, valami olyasmi, hogy „látni akarom, hogyan is állok" a leosztásban. Az információkért való licit régi jó kifogása, hogy ha licitálsz és visszajátszanak, az ellenfelednek egy ásza vagy még jobb keze van, és tudod, hogy ne folytasd a háborút. Ezt az indokot tudom a legkevésbé elfogadni, ugyanis ezzel lényegében egy nagyon erős kézzel blöffölsz. Az összes olyan kezet eldobatod, melyek akár blöffölnének is, és csak azok fogják megadni, akik jobbak nálad. Számos módja van annak, hogy jobban játszd meg a kezed (beleértve az érték licitet), melyeknek az édes mellékhatása a szükséges információk megszerzése.

Csak akkor kezdtem el kielemezni a leosztásaimat, amikor rájöttem, hogy nem is igazán tudom, miért licitálok bizonyos helyzetekben, és elkezdtem az edzőmmel dolgozni, aki ráébresztett, hogy mindig megkérdőjelezem egy-egy licit értelmét az adott helyzetben, mielőtt valóban licitálnék. Ez az egész még régen kezdődött el, egy olyan leosztással, amit akkor „átlagosnak" tartottam, az edzőm azonban ráébresztett, hogy nem az.

Egy hatfős $2/$4-os no-limit játékban az első cselekvő emelt, nálam pedig eltérő színű AQ volt a kisvakon. Természetesen visszaemeltem, mivel akkor mindig ezt tettem, ha jó lapjaim voltak. Az eredeti emelő megadta, a flop pedig szivárvány Q-J-T volt. Közel a pottal nyitottam, mivel akkor mindig ezt tettem, ha top párt kaptam a flopra, az ellenfelem pedig all-in emelt vissza, és nem kellett sok a megadáshoz, úgyhogy megadtam, ő pedig bubi szettet mutatott.

Akkor csak annyit mondtam az edzőmnek, hogy nem volt szerencsém, ő azonban ehelyett elmagyarázta, hogy valójában mennyire elszúrtam ezt a leosztást és szánalmas volt a folytatólagos tétem. Szintén kitárgyaltuk azt, hogy miért nincs értelme ász-dámával visszaemelni az első cselekvőre, illetve ugyanezzel all-in menni, a leosztást azonban most más okból ismertetem. Ez pedig az, hogy olyan téttel nyitottam, amit csak az ad meg, akinek jobb lapjai vannak. Valójában rengeteg kéz volt jobb nálam ezen a flopon, és minden olyan kezet eldobtam volna, ami nem jobb. AA,KK,QQ,JJ,TT,QJ,QT,JT – csak ezekkel folytattam volna ezen a flopon, és csak az AJ, AT és KQ voltak azok az értelmes kezek, amiket legyőztem volna – bár nem túl valószínű, hogy ezekkel bárki játékban maradt volna a preflop visszaemelésem után -, valamint nálam is volt egy ász és egy dáma, amivel csökken ezeknek a kombinációknak a száma. Megtanultam, hogy az egyetlen mód, amivel extra pénzt tudok kicsikarni egy ilyen helyzetből (ha én állok jobban), az a check-call, és a licitálás szánalmasan rossz stratégia.

Valószínűleg ez a leosztás nyitotta fel a szemeim legjobban azok közül, melyeket kielemeztem – annak ellenére, hogy maga a leosztás nem volt igazán emlékezetes -, és azóta máshogy állok hozzá a licitáláshoz. A leosztás óta három kérdést teszek fel magamnak mindig, amikor licitálni készülök.

Vajon megadná-e egy gyengébb kéz?

Ha létrejött kezem van, és szeretnék még egy kis pénzt kicsikarni a leosztásból, először megpróbálom csoportokba rendezni az ellenfeleim összes lehetséges kezeit, melyeket legyőzök, és megpróbálom kitalálni, hogy ezek közül mennyien adnának meg egy tétet. Nyilvánvaló, hogy ez NAGYON ellenfél-függő, és egy fishnél sokkal nagyobb a lehetséges lapok halmaza, mint egy tapasztalt játékosnál.

A fenti AQ kéz tökéletes példa a létrejött kézre, amit a gyengébb kezek nem sok eséllyel adnak meg, de próbáljuk másképpen! Tegyük fel, hogy 22 párod van egy két kőrt tartalmazó 2-J-T flopon! Ebben a helyzetben minden bizonnyal megadják a hívásodat a sokkal rosszabb kezek is – bármilyen bubi, tízes, kőr húzó, broadway sorhúzó vagy egy over pár legalább megadja az első téted, ami jó indok arra, hogy a trükközés helyett inkább egy értéklicitet válassz.

Hasonlítsd ezt össze azzal, hogy A-6 van nálad az A-9-3 flopon! Egy ilyen típusú flopon óvatosan kell bánni egy értéklicittel, mivel az ász sok kisebb párt szorongató feszes játékost elijeszt a leosztásból, és nincsenek nyilvánvaló húzókezek – vagyis jó eséllyel olyan megadóid lesznek, akiknél szintén ász van, de erősebb kísérőlappal, vagy valami még jobb kéz. Ebben a helyzetben sokkal nagyobb profitot várhatsz egy blöfftől, ugyanis egy check-megadással pénzt csikarhatsz ki az összes nálad rosszabb kézből, akik egy licitre foldolnának. Sokat változtat a helyzeten, ha az ellenfeled egy megadógép, ilyenkor ugyanis talán tanácsosabb a licitálás, hiszen majdnem biztosan bármit megad egy rosszabb párral.

Minél nagyobb azoknak a kezeknek a halmaza, melyekkel az ellenfeleid megadják a licited, annál többet kell licitálnod. Egy kis kiegészítő kérdést mindig fel kell tenned magadnak: „Mi az a legnagyobb licit, amit még megadnak egy rosszabb kézzel?" A kérdés sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik, ugyanis a válasz nagyban függ a boardtól és az ellenfelektől, azonban mégis megéri feltenni és elgondolkozni rajta.

Vajon eldobathatom-e a jobb lapokat?

A spektrum másik végén vagyunk; ha megpróbálsz ellopni egy potot, meg kell nézned a boardot, és fel kell tenned a kérdést magadnak, hogy a közös lapok javítottak vagy rontottak-e ellenfeleid lehetséges kezein. Vannak olyan játékosok, akik szinte minden flopon folytatólagos téttel nyitnak, ami nagyon nagy hiba.

Egy erősen broadway sorhúzó flop ideális alkalom egy értéklicitre, ugyanis sok rosszabb kéz megadja azt – ezért ebben a helyzetben nagyon rossz ötlet blöffölni. Egy két pikket tartalmazó 9-T-Q flopon borzasztó ötlet a blöffölés, mivel sok valós lapkombináció adja meg azt: AA,KK,QQ,JJ,TT,99,AQ,KQ,KJ,AT,AJ,QJ,QT és bármely két pikk. Egy ilyen típusú boardon nagyon rossz lépés a blöffölés.

A száraz flopok jó alkalmat adnak a blöffölésre, mivel kevesebb olyan kéz van, ami megadja a licited. Egy olyan flop, mint a szivárvány K-7-2 vagy A-9-3, remek lehetőséget ad egy folytatólagos tétre, mivel az ellenfeleidnek legalább egy királyra, illetve egy ászra van szükségük a folytatáshoz. Vannak viszont olyan száraz flopok, melyeken nagyon rossz ötlet a blöffölés – főleg az alacsony és a páros flopok, mint a 2-2-6 -, mivel senki nem fog bedobni semmilyen osztott párt, sőt, lehet hogy az over lapjaikkal is tovább játszanak.

Ahogy tovább folyik a játék, tartsd a szemed az „ijesztő lapokon", melyek az ellenfeleidnek nem fognak tetszeni, mivel azt hihetik, hogy neked jól jönnek! Ha például a turnre pár vagy egy négylapos flöss alakul ki az asztalon, tökéletes alkalom nyílik a blöffölésre, mivel pontosan az ilyen típusú lapok váltják ki ellenfeleidből a „vagy jó, vagy bedobom" játékot. Az alacsony flop után érkező nagy lapok, mint a 2-2-6 utáni ász vagy király szintén jó „ijesztő lapok", melyeknél megér egy próbát a blöffölés.

Amint megszoktad, hogy feltedd magadnak ezt a kérdést, szintén el kell gondolkoznod azon, hogy mekkora az a legkisebb tét, amire foldolnak. Hosszú távon egy egy-két nagyvakos blöff erősen javítani fog a nyereményátlagodon. Megismétlem, hogy ez nagyban függ a helyzettől, de tanácsolom, hogy folyton kísérletezz a licitjeid méretével, ugyanis ez remek elképzelést ad arról, hogy mekkora a legkisebb, még hihető tét.

Mi van akkor, ha visszaemelnek?

Az erősen agresszív játékosok talán az utolsó magamnak feltett kérdés fölött siklanak el a leggyakrabban. Amikor licitálsz – hacsak nem all-in mész -, jó esélye van annak, hogy vissza fognak emelni. Ez az a pont, ahol a legtöbben lefagynak – bemondanak egy tétet, majd meglepődve veszik tudomásul, hogy az ellenfelük visszaemel, és nem tudják, hogyan reagáljanak. Ez főként az online pókerben bajos, ahol korlátozott idő áll rendelkezésre a döntésed meghozatalához, úgyhogy szokd meg ezt a kérdést, mielőtt belemennél egy ilyen helyzetbe!

Jó példa erre, ha osztott királyok vannak nálad egy két pikket tartalmazó A-6-7 flopon egy laza-passzív ellenféllel. Azt mondanám, hogy ebben a helyzetben az ellenfeled olyan sokféle (a tiédnél rosszabb) kézzel adhatja meg a hívásod, hogy királyokkal a legnagyobb profitot egy értéklicittel érheted el – mit csinálsz viszont akkor, ha visszaemel? Hirtelen fordult a kocka, és azon gondolkozol, hogy a passzív ellenfeled vajon blöfföl-e egy húzókézzel.

Ha a licit előtt eldöntöd, mit csinálsz egy visszaemelésre, sokkal könnyebb lesz végigjátszanod a leosztást, és objektív döntést hozhatsz még azelőtt, hogy a visszaemelés hatására az emelkedő pulzusod befolyásolná a döntéshozatalod. Ha még a licit előtt úgy döntesz, hogy a visszaemelés legalább egy ászt jelent az ellenfelednél, akkor nyugodtan el tudod dobni a lapjaidat, ha valóban visszaemel – ahelyett, hogy hirtelen azt hiszed, hogy jobban állsz, és csődbe mész a király pároddal.

Ez a kérdés azt is segít eldönteni, hogy licitálj-e egyáltalán, ugyanis ha például jó, de nem lenyűgöző húzókezed van a flopon, amivel egyébként nyitnál, de egy visszaemelést nem adnál meg, akkor lehet, hogy inkább egy check-call felé fogsz hajlani. Szintén segíthet eldönteni a licit méretét, ha olyan kezed van, amiről úgy döntöttél, hogy nem dobod el egy visszaemelésre. Ilyenkor ugyanis nyugodtan licitálhatsz annyit, hogy pot committed légy, ha visszaemelnek. Vagy éppen ellenkezőleg: lehet, hogy kevesebbet licitálsz, és így meg tudsz adni egy visszaemelést anélkül, hogy túl sok zsetonodba kerülne – vagy egyszerűen csak bedobod és továbblépsz.

Még egy millió kérdést feltehetnél magadnak a licitálás vagy bármilyen cselekvés előtt a pókerben, melyeket talán meg kellene kérdezned, de rájöttem, hogy ez a három kérdés mindig kimentett a pácból és segített elkerülni azt, hogy szórjam a pénzem. Szokd meg, hogy időről időre hangosan felteszed magadnak ezeket a kérdéseket, és biztos vagyok abban, hogy sokkal könnyebb és kevésbé stresszes lesz számodra egy-egy döntés meghozatala, amikor egy nagy pot forog kockán.

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?