Kulisszatitkok - World Heads Up Poker Championship, Barcelona

Kulisszatitkok - World Heads Up Poker Championship, Barcelona 0001

Két történet is van itt Barcelonáról; az egyikben a pohár félig tele van:

A barcelonai heads-up no limit hold' em bajnokságot hét évvel ezelőtt indította útjára Ausztriában John Shoreman, és nagyszerű rendezője Thomas Kremser. Az indulók száma 128-ra van korlátozva, és idén a híres európai játékosok közül csak néhányan vettek részt rajta. Az indulók között számos európai ország képviselője megtalálható volt, többek között Oroszországé, Angliáé, Franciaországé, Hollandiáé, Svédországé, Spanyolországé, Németországé, és persze Ausztriáé. Az Egyesült Államokat és Kanadát körülbelül nyolcan képviseltük. Talán a rögtön ezután kezdődő World Series of Poker számlájára írható, hogy az észak-amerikai kontinensről annyian távol maradtak... Pedig érdemes ide ellátogatni, hiszen Barcelona hatalmas történelmi örökséggel várja az idősebb látogatókat - múzeumok, és híres építmények, történelmi körutazások; a fiatalabb korosztály szórakoztatását pedig strandok, gyönyörű nők, diszkók, és egyéb szórakozási lehetőségek várják, hogy a minden évben megrendezett WHUPC póker-versenysorozatról ne is beszéljünk. A város leghíresebb építésze Gaudi volt, akinek a tervei alapján kezdték el építeni a lélegzetelállító Sagrada Familia templomot.

Vannak itt furcsa dolgok is - a kártyákat fordított irányban osztják le, mint ahogy a legtöbb helyen csinálnák Spanyolországban. A flopot minden esetben a hagyományos módon osztják le, de a turn és a river a floptól balra kerül leosztásra - általában, de nem mindig! A heads-up no-limit bajnokságoknál a teremfelügyelő jelenti be a kezeket (angolul), ha olyan all-in hívás volt, amit megadtak. Ezzel csak két gond van: 1) sok szögből a hangminőség nagyon gyatra - 2) angolul van, ami itt nem az a közös nyelv, ami sok pókerteremben.

És létezik egy másik Barcelona is, ahol a pohár félig üres. Az érem másik oldaláról már sok európai barátom mesélt nekem, többek közt legalább ketten mindegyik skandináv országból: Angliából, Hollandiából, és más országokból - túl sokan ahhoz, hogy itt felsoroljam, és sajnos elég szomorú az, amire figyelmeztetniük kellett. Ezt a helyet megfertőzte egy mohó szubkultúra, így Barcelona nem csak arról híres, hogy a világ zsebtolvaj-fővárosa, úgy tűnik, még ráadásul egyáltalán nem is törődnek a turistákkal, és nem segítenek azon, aki nem beszél spanyolul. Ezek nem csak üres vádak - úgy éreztem magam, mintha a hátamra lett volna akasztva egy hatalmas fényreklám ezzal a szöveggel: "Rabolj ki!".

Történt ugyanis, hogy elhatároztam, lesétálok a tengerpartra egy forgalmas sugárúton, az "Av. Parallel-en", mert úgy hallottam, hogy ez egy szép sétaútvonal a barcelonai Grand Casino felé. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki elejt egy táskát előttem: Szóltam Neki, és miközben felvettem az irattáskát, abban a pillanatban elleptek a rendőrök, vagy legalábbis nagyon élethű álrendőrök - két egyenruhás, jelvényes, felfegyverzett ember, akik azzal vádoltak, hogy kábítószert akartam venni. Az utca szélére rángattak, és elkérték a pénztárcámat és az útlevelemet, amit én oda is adtam nekik. Ezek után kivették a tárcámból a százdollárosokat, feltartották az útlevelemet, majd 20-30 percen keresztül üvöltöztek Velem, és azt kérdezgették, mikor hagyom el a várost. Örültem, hogy visszakaphattam az útlevelem, az életem, és sértetlenül mehettem tovább az utcán - persze a "Benjamin"-ek nélkül...

A túlélési szabályaim tehát a következők Barcelonára:

1) Ne menj sehova egyedül; (jól hangzik nem?!)

2) Nem menj sehova, ha nem beszélsz spanyolul, vagy nincs Veled valaki, aki beszél spanyolul;

3) Ne légy szórakozott! Készülj fel a legrosszabbra, mert könnyen az is előfordulhat;

4) Ne legyen Nálad több pénz, mint amennyire éppen szükséged van;

5) Legyen Nálad leírva a cím, ahová tartasz, és azt a spanyolul beszélő ember olvassa fel a taxisofőrnek. Miért? Már korábban figyelmeztettek, hogy taxiba szállni a rulett egy formája, és mint kiderült ez tökéletesen igaz. Nem foglak a hosszú történetekkel untatni Titeket, de annyit elmondhatok, hogy a kaszinótól eljutni a hotelig, ahol laktam, 6,5 és 15 euró között bármibe kerülhetett, az útvonaltól függően!!!

De beszéljünk a versenyről is, bár ott sem volt sokkal több szerencsém. Az első mérkőzésemen az osztrák Peter Karallal kerültem össze, aki egy viszonylag tapasztalt játékos, sok fizetős helyezéssel a háta mögött. Nem sok idő kellett neki, hogy behívja a teremfelügyelőt, mert azt hittem, hogy az amerikai TDA szabályokat használják, amelyeket én is ismertem - de tévedtem. 20,000 zsetonnal indultunk, és a harmadik órában elértünk az 500-1000 vakokhoz, ami állandó maradt, a vakstruktúra tehát nem volt túl erőltetett. Körülbelül a nyolcadik leosztásnál 9-9-et kaptam a nagyvak helyén (100-200 az első 30 percben) és Peter 600-ig emelt az osztó helyről, én pedig visszaemeltem 2100-ig, amit Ő megadott (úgy kezdtem a kört, hogy 23000-em volt az Ő 17000-e ellen). A flop JT3 volt, három színből, mind a ketten passzoltunk. A turn 7-es lett, én emeltem 4000-et, amit Ő megadott. A riverre jött még egy hetes, amire én passzolam, nem minden félelem nélkül, de úgy gondoltam - hibásan - hogy ki tudok csikarni egy blöfföt, kivéve ha TT-je van kézben (ami elég valószínűtlennek tűnt), a legvalószínűbbnek az AQ-t tartottam. Hatezret emelt, amit megadtam, bízva abban, hogy az enyém lesz? HIBA VOLT! Többszínű KJ-t tartott, Én pedig már nem kerültem többet 14,500 fölé, és végül is vesztettem.

A tanulság, hogy jól kell játszani, nagyon jól, na és a szerencse sem árt?

PokerNewser: A barcelonai WHUPC torna főtámogatója a 888.com - Csatlakozz Te is hozzájuk, fizess be a Pacific Poker termébe és nevezz a PokerNews és 888.com közös, egész éves játékára, a PokerProForAYear Ligába, ahol $150,000 össznyeremény vár Rád!!!

TOVÁBBI CIKKEK

Mi a véleményed?